Aligha lehetne túlzásba esést emlegetni, ha azt mondanánk, napjaink hétköznapi használatába egyre inkább átszivárgó tudományos definícióira kiváló példák, mind maga a „toxikus”, mind az ennél kicsit lehatároltabb „toxikus maszkulinitás” kifejezések. Jelen helyzetben elsősorban a „mérgező férfiasságnak” tükörfordítható utóbbira szeretnék hangsúlyt fektetni, hiszen míg hétköznapi használata a korábban említett módon egyre csak növekszik, a jelenlegi tapasztalatok egyáltalán nem azt mutatják, hogy a kifejezés jelentése mindenki számára világos és egyértelmű lenne. A Kompromisszum Polgári Társulás tagjaként lehetőségem nyílt a Gombaszögi Nyári Tábor keretein belül egy olyan beszélgetés megszervezésére és moderálására, ahol a témát három méltán elismert szakember kíséretében, egymástól sok szempontból eltérő, mégis átfedésekkel teli megközelítésében járhattuk körbe, cikkemben pedig a teljesség igénye nélkül, az itt elhangzott legfontosabb gondolatokat és következtetéseket fogom bemutatni, bízva abban, hogy ez által sokak számára egyértelműbb lesz majd ez a sokszor durván félremagyarázott téma. Írásom során a beszélgetésen elhangzottak ismertetésére törekszem, ennek ellenére soraim inkább konklúziónak tekinthetők, mintsem a beszélgetés részletekbe menő ismertetésének, éppen ezért minden érdeklődőt arra bátorítanék, hogy nézze meg az eseményről készült videófelvételt, ami a cikk végén található linken elérhető.
A fogalom eredete
Kezdjük talán ott, hogy egy ilyen témánál különösen fontos a megfelelő megközelítés kiválasztása, hiszen a toxikus maszkulinitás esetében olyan jelenségről beszélhetünk, amit nem lehet sem a társadalmi tudatba, sem lélektanba ágyazottsága nélkül fejtegetni. Éppen ezért is gondolom, hogy két kiváló szociológus, akik számos kutatásuk során foglalkoztak nemek és nemi szerepek kérdésével, személy szerint Gregor Anikó és Hadas Miklós, valamint egy legalább ennyire elismert klinikai szakpszichológus, akinek kutatási területe konkrétan a férfiasságra összpontosul, Szemán Dénes tökéletes választásnak bizonyultak erre a feladatra. Ahogy arról a bevezetőben is szó esett, a „mérgező férfiasság” társadalmi szinten egyáltalán nem számít egy mindenki számára egységes jelentést hordozó kifejezésnek, éppen ezért különösen fontosnak tartottam, hogy elsőként a fogalom eredetére és jelentéstartalmára térjünk ki. Viszonylag hamar szó esett róla, hogy az alap elképzelés, miszerint a fogalom a tudományból szivárgott volna be a hétköznapi használatba, téves, a valóságban ugyanis épp ellenkezőleg, előbb vált témává szűkebb, tudományos tevékenységet nem folytató csoportoknál, és csak ezt követően figyelt rá fel a tudomány. Emellett az a (valószínűleg sokunk által állított) elképzelés is tévesnek bizonyul, hogy egy először a feminista gondolkodók által megfogalmazott jelenségről beszélünk, hiszen bár a feminizmus második hullámától kétségkívül nagy figyelmet szentelnek a fogalomnak, illetve annak, amit képvisel, elsőként mégis a a mitopoetikus férfimozgalom tagjai voltak azok, akik használni kezdték. Fontos kiemelni azonban, hogy az említett, aranykorát a 80-as években élő, főleg felsőközép- és felső osztályhoz tartozó fehér férfiak által alkotott férfimozgalom egészen más jelentéstartalommal ruházta fel ezt a kifejezést, esetükben ugyanis a toxikus maszkulinitás kategóriájába az „elgyengült”, hatalmat már nem magától értetődő módon birtokló, hanem agresszitivás, manipuláció, árán megszerző férfi került. Gondolkodásmódjukban a magasztalt és igazból egyetlen elfogadható férfikép az archaikus férfi, a harcos, aki megvédi és eltartja családját, akit a modern világ még nem „feminziált”, azaz „nőiesített el”, és aki nem mások félelemben tartásával vagy fizikai fenyegetésével jut hatalomhoz, hanem magától értetődő, hogy azt birtokolja, mivel ő arra a legrátermettebb. Érdemes itt azt is megemlíteni, hogy míg az archaikus férfiasságot építő jellegű, pozitív befolyásnak tartják, addig a toxikus maszkulinitásról az egész társadalomra destruktív módon ható jelenségként beszélnek. Bár az agresszivitás és mások félelemben tartásának teljeskörű elutasítása kétségkívül közös pontnak számít, azonban így is rengeteg különbséget lehet felfedezni a mitopoetikus és a feminista megközelítés között. Tekintettel arra, hogy a feminizmus második hulláma volt az első olyan gondolati áramlat, amely felhívta a figyelmet arra, hogy úgy élünk egy annak minden szegletét férfiak által uralt világban, hogy ezt hétköznapjainkban valószínűleg egyáltalán nem is tudatosítjuk, rögtön láthatóvá is válnak ezek a különbségek, hiszen az említett férfimozgalom számára a férfiuralom jelensége (még ha csak bizonyos képességekkel rendelkező férfiakat is értve ezalatt), magától értetődőnek látszik.
Negatív következmények
Ha már említésre került a feminizmus által a köztudatba emelt férfiközpontú világ gondolata, mindenképp ki kell térni arra, hogy ezzel kétségkívül számos előjog járt együtt, melyeknek sok máig érezhető hatása közé sorolható az is, hogy egyáltalán bizonygatni kell, hogy a nemek közötti egyenlőségre való törekvés valóban szükséges és mindenki számára pozitív hozadékokkal járó változás. Ugyanakkor legalább ennyi korunk férfitársadalmát nap mint nap érintő negatív következménye is velünk él annak, hogy hosszú évszázadokon keresztül megkérdőjelezhetetlen volt a férfiak világot vezető szerepe. Utóbbira úgy gondolom keresve sem találhatnánk jobb példát annál a beszélgetésen elhangzott történetnél, mely szerint egy romániai faluban, egész pontosan Gyergyóremetén azzal a gonddal keresett szakemberi segítséget a polgármester, hogy a helyi férfiak komoly válságban érzik magukat, és nem tudják megmagyarázni mi az a probléma, amivel szemben állnak. Hamar kiderült, hogy a „rejtélyes probléma” szoros összefüggésben van a „klasszikusnak” mondható férfiszerephez kötött elvárásokkal, a gyergyóremetei férfiak ugyanis azt érezték, hogy túl sok elvárással állnak szemben a hétköznapokban. Amellett, hogy családjuk eltartása (számukra magától értetődő módon) az ő felelősségük, szembesültek például azzal, hogy ha jó apák akarnak lenni, akkor képesnek kell lenniük a gyengédség és érzékenység kimutatására is, amiről pedig soha senki nem világosította fel őket, mondván, hogy az ilyesmi nemhogy nem szolgál a férfiak hasznára, hanem egyenesen szemben áll a férfiassággal. Az ilyen elvárások teljesítése helyzetükből adódóan kétségkívül nehéz, ugyanakkor a probléma ezzel még be sem fejeződött, hiszen azáltal, hogy képtelenek voltak otthonosan mozogni az élet egy területén, valóságuk azon része is megingott, mely szerint minden esetben magabiztosan, tévedhetetlenül kell az élet kihívásaihoz állniuk, és mindennek tetejében még csak nem is beszélhettek arról, mekkora nyomás nehezedik rájuk, hiszen érzelmekről és lelki problémákról beszélni ismét csak nem tartozhat bele a férfiasság eddig tárgyalt formájába. Úgy gondolom mindez tökéletes képet fest arról, mik azok az egymással sokszor akár teljesen szemben álló elvárások, melyekkel sok férfinak nap mint nap szembe kell néznie, az ebből adódó bizonytalanság és terhelés pedig nem csak, hogy a depresszió, a különböző szorongások és az ezekhez szorosan kapcsolódó függőségek gyakoribbá válásához vezet, hanem akár fizikai tünetek megjelenését , például daganatok kialakulását is nagyban előre mozdíthatja.
A helyzet ennél összetettebb
A gyergyóremetei férfiak története azonban meglepő és egyben pozitív fordulattal zárult, problémájuk megoldása érdekében ugyanis máig működő csoportot alapítottak „férfiak klubja” néven, melynek rendszeres összejövetelei alkalmával lehetőségük van a bennük zajló „lelki folyamatok” megvitatására, ez pedig nagyban hozzájárul ahhoz, hogy merjék kimondani érzéseiket, problémáikat és szakítani tudjanak azokkal a káros „hagyományokkal”, amik mindezt ellehetetlenítették. A Hargita megyei faluban tapasztalható közös megoldás ugyan kiváló és nagy reménykedésre ad okot az egészséges férfiasság terjesztésével kapcsolatban, fontos azonban észben tartani, hogy a világ nagy részén még nem mondható el, hogy ennyire szerencsés lenne a helyzet. A toxikus maszkulinitás által közvetített férfiszerep felszámolását és ezzel együtt az egészséges „új” férfiasság terjedését ugyan világi szinten meg lehet figyelni, fontos azonban kiemelni, hogy míg északra és nyugatra haladva egyre inkább üdvözölve van ez a gyökeres változás, ezzel ellentétben minél délebre és keletebbre haladunk a világban, annál inkább tapasztalatunk egyfajta görcsös ragaszkodást a férfiasság évszázadokkal ezelőtt lefektetett „szabályaihoz”. A helyzet azonban koránt sem ennyire egyoldalú, és bár a területi felosztás valóban ad egyfajta képet a férfiszerep alakulásáról, nem lehet megfeledkezni olyan tényezők befolyásoló hatásától, mint a társadalmi osztály vagy a rassz. A beszélgetés során említésre került, hogy bár a nyugat-európai apákra tényleg egyre inkább, a kontinenst tekintve átlagon felül jellemző, hogy kivegyék részüket a gyereknevelés minden részéből (legyen szó akár a korábban inkább anyákra hagyott „kellemetlenebb” feladatokról is), és mindez kétségkívül nagyszerű, nem feledkezhetünk ám el a megélhetési költségek növekedéséről sem. Az, hogy a kényelmes élet elérése, sőt, maga a megélhetés egyre nagyobb és nagyobb költségeket ró a háztartásokra, sokszor magával hoz olyan megoldásokat, melyek során az egyik szülő kénytelen kedvezőbb anyagi juttatásokat nyújtó, külföldi állást vállalni azon az áron, hogy így távol kerül az otthontól. Ezt a beszélgetés során, az előzőkkel összhangban, egy elsősorban a világ keleti felén tapasztalható, Kelet-Európában is hatványozottan érzékelhető „gondoskodási válságnak” nevezték. Ez tulajdonképpen annyit jelent, hogy a fizikai térben több száz (akár ezer) kilométerre tartózkodó szülő, bár anyagi szempontból egyértelműen jobb feltételeket tud teremteni gyermekének, de tekintettel arra, hogy emiatt nem tud jelen lenni felnőtté érése számos fontos pillanatában, képtelen azt a lelki támogatást nyújtani, amire esetenként lehet, hogy nagy szüksége lenne. Itt ugyan egyértelmű, hogy nem csak az apákat érintő jelenségről van szó, hiszen a jobb megélhetés érdekében anyák százezrei ugyanúgy kénytelenek nagy áldozatokat hozni, mégis egy kis részben magyarázhatja a világ keleti felén tapaszhalható ragaszkodást a konzervatív férfiképhez.
A politikusok felelőssége
A helyzet, vagy nevezzük inkább problémának, azonban ennél érthető módon sokkal összetettebb. Az egyszerűség kedvéért most Kelet-Európa országaira szorítkozva elmondható, hogy komoly sokként hatott mind a 20. század végi rendszerváltás, mind a 2008-ban tapasztalt gazdasági válság, és napjaink globális helyzetét tekintve sem igazán beszélhetünk kiegyensúlyozottságról és stabilitásról. Az említett változások és elsősorban gazdasági következményeik bár minden állampolgár életét befolyásolták, az anyagilag sérülékenyebb csoportokra egyértelműen nagyobb nyomást fejtettek ki. Mindez elsősorban azért fontos, mert amellett, hogy az említett csoport adja a társadalom legnagyobb részét, az is elmondható, hogy az anyagi instabilitás magával hozza, hogy az ember élete más területein keresi a kiegyensúlyozottságot. Itt jön képbe a közpolitika és annak olyan szereplői, akik (a gazdasági instabilitás megoldását teljesen nélkülözve, vagy csak üres ígéretek formájában megemlítve) egy „régi, stabil világ” felépítését ígérik, beleértve a korábbi társadalmi hierarchia és ezzel összefüggésben a nemi szerepek visszaállítását. Mindez a gyakorlatban megvalósulhat például olyan egyetemi szakok betiltásával, melyek témája nagyban épül a nemek közötti egyenlőtlenségekre való figyelemfelhívásra, de akár a terhességmegszakítás hozzáférhetőségének korlátozásával, illetve ide sorolhatjuk azt is, amikor vezető politikusok, vagy más, hozzájuk közel álló, befolyásos személyek nyíltan felvállalják, hogy a nemek közötti hierarchia fenntartásának támogatói. Ha összeadjuk a közvetített viselkedési minta hatásait mindazzal, amit az említett döntések kommunikálnak a nőkhöz való hozzáállásról, és elhelyezzük egy olyan világban, melyben az anyagi bizonytalanság napról napra egyre hétköznapibb jelenséggé válik, biztosak lehetünk benne, hogy sokan fordulnak majd a „régi férfiasság” irányába, azzal a hamis reménnyel, hogy az hozza majd el a régóta várt nyugalmat és stabilitást.
A beszélgetés során ugyanakkor nem csak a régihez való visszatérést ösztönző politikai lépések kerültek szóba. Olyan döntésekkel, mint például az apasági szabadság bevezetése, sokat tehetnek azért, hogy a gondoskodás feladatának egyenlő felosztása elsősorban lehetséges, másreszt pedig idővel magától értetődő legyen. A korábban leírtakkal összhangban, ahogy a nemek közötti hierarchia – úgy az egyenlőség hangoztatása is nagy hatással lehet akár egy teljes ország gondolkodására is. Ebből magától értetődően következik, hogyha befolyással rendelkező férfiak a férfiassághoz való konzervatív hozzáállás elhagyását és az érzelmeik őszinte megélését, a gyengédség, vagy az esetenként elkerülhetetlen „gyengeség” kimutatását nyíltan felvállalják, az sokat segíthet abban, hogy fokozatosan mindenki számára természetessé váljon egy új és egészségesebb férfiszerepre való áttérés. Fontos azonban kiemelni, hogy ezt a változást, pont az előbb említettek által megerősítve, egyszerűen nem lehet minden egyén személyes felelősségeként emlegetni, hiszen egyáltalán az, hogy a férfiasságról egyesekben továbbra is él egy régi időket idéző elvárás, már magában a társadalom „szülöttje”, ez által pedig egy új és pozitívabb megközelítéshez is elsőként társadalmi szinten kell eljutni.
A teljes beszélgetés az alábbi linken hallgatható meg:
