Leírás
A fotókon Ľudmila és a gurulós járókeret, egy közeli felvétel a kocsiról és a rápakolt csomagokról, Ľudmila feldagadt, átmeneti cipőt viselő lába. A következő képen az idős nőt hátulról fényképezték, hogy az arca ne legyen felismerhető. Miloš attól tartott, hogy a cikkel csak annyit ér el, hogy szegény asszonyt kihajítják a poliklinikáról, ezért inkább főleg a központi betegfelvételről írt. Mielőtt lefényképezték, még ha csak hátulról is, Ľudmila megfésülködött, és gyér haját gondosan kis kontyba tűzte.
Miloš arra számított, hogy a kórház reagál, és a történet a hét folyamán folytatódhat majd az újságban. Amikor másnap Ľudmila kiment a reggeli kávéjáért, óvatosan elsétált az újságosbódé mellett, és meglátta magát a kocsi fölé hajolva a kirakatban. Elhagyott, idős nő a központi betegfelvételen, hirdette a főcím.”
Jana Juráňová a kortárs szlovák próza egyik legjelentősebb alkotója. A semmirekellő című regénye, amely több rangos irodalmi díjat elnyert, egy láthatatlan öregasszony, a nyolcvanéves Ľudmila köré épül, aki sehová sem tartozik.
Mégis – vagy talán éppen ezért – a jelentéktelen Ľudmila sorsán keresztül bepillanthatunk a legkülönbözőbb kulisszák mögé: az egészségügytől, a szeretetszolgálaton, a média világán át a politikáig, valamint az ezeket benépesítők életébe. Milyen szakmai kihívásokkal küzd a kiégett újságíró, a hajnalig rohammentőn dolgozó orvos?
Mihez kezd a rendszerváltásban fontos szerepet vállaló, ám azóta megfáradt politikus, aki hatvanévesen köt házasságot egy nála sokkal fiatalabb nővel? Miként manipulálja a tömeget a szépségklinika celeb orvosnője?
És ki lesz az, aki Ľudmilát megmenti?
