Kang* 20 éves volt, amikor otthagyta hivatalos burgonyakutatói állását. Csatlakozni akart azokhoz a nőkhöz, akik tiltott piaci tevékenységbe kezdtek, először azért, hogy túléljék a „Nehéz menetelést” (ahogy az 1990-es évek közepén az éhínség éveit nevezték Észak-Koreában), majd azért, hogy jobb életet teremtsenek maguknak és családjuknak.
Kang árukereskedésbe kezdett – rizzsel, fémekkel és kőolajjal kereskedett –, hogy olyan jövedelemre tegyen szert, amely jóval meghaladja az államilag engedélyezett munkák bérét. Végül, mielőtt 2013-ban elérte Dél-Koreát, a legjövedelmezőbb vállalkozása egy munkaközvetítő szolgáltatás volt. Fiatal nőknek segített gyárakban elhelyezkedni.
Kang egyike volt azoknak a nőknek, akik részt vettek a North Korea’s Women-led Grassroots Capitalism (Az észak-koreai nők által vezetett alulról építkező kapitalizmus) c. könyv kiadását megelőző kutatásban. Azt mondta: „A munkában a legkielégítőbb a pénz volt. Ki tudtam fizetni a húgom és a mostohagyermekeim egyetemi tandíját. Még a férjemnek is tudtam munkáspárti tagságot vásárolni, végül párttitkár lett belőle. A vállalkozásaim által váltam felnőtté. Párttisztviselők módjára gondoskodtunk a gyerekeinkről. Mindezt a keresetem tette lehetővé.”
Az alulról építkező kapitalizmus megjelenése Észak-Koreában olyan nők révén, mint Kang, intő példaként szolgál a patriarchális társadalmak számára mindenütt: a nőket csakis a saját kárukra becsülik alá.
Az észak-koreai kormány igyekezete, hogy kizárja a nőket a közszférából és a formális gazdaságból, ironikusan arra ösztönözte őket, hogy vállalkozókká váljanak, ennek pedig áttételes hatása van a társadalomra.
Hogyan történt ez? Az észak-koreai hatóságok továbbra is terrorral és megfigyelési kultúrával nyomják el a lakosságot, amelynek célja a kapitalizmus terjedésének megfékezése. De elsősorban nem a nőkre, hanem a férfiakra összpontosítanak.
Az alulbecsült és a háttérben tevékenykedő észak-koreai nők egyre ügyesebben játsszák ki a hivatalos megfigyeléseket és az ellenőrzéseket, hogy teret hozzanak létre a jelentős gazdasági és társadalmi változások előidézéséhez.
A feljebb említett könyv bemutatja, hogy az észak-koreai nők milyen összetett módon gyakorolják az önrendelkezésüket a mindennapi életben. A kutatás 52 észak-koreai női disszidenssel és nem kormányzati szervezetekkel folytatott interjún alapul, valamint több észak-koreai és északkelet-kínai terepszemlén. Az derült ki, hogy az észak-koreai nők távolról sem sztereotip agymosott robotok vagy védelmet igénylő, tehetetlen áldozatok, hanem erősek, szívósak és kreatívak.
Rejtett ellenállásukkal változásokat idéztek elő a családi kapcsolatok, a nők szexualitása és reproduktív élete, valamint a nők kulturális identitása terén.
5 módja annak, ahogyan a nők megváltoztatják Észak-Koreát
1) Nők – az alulról építkező kapitalizmus irányítói
A nők aktív szereplőivé váltak a feltörekvő, helyi piacokra épülő informális gazdaságnak, amely a COVID előtt a háztartások jövedelmének körülbelül 80%-át, valamint az emberek élelmiszer- és alapszükségleteinek több mint 60%-át fedezte. Röviden, az észak-koreaiak túlélése a nők háztartásban és a piacon végzett munkájától függ.
A legtöbb észak-koreai családban ma már a nők a fő kenyérkeresők. Ez több lehetőséget teremtett a nők számára – egyúttal kihívás azoknak, akik irányítani akarják őket (beleértve az államot is).
2) Változó nemi szerepek
A nők olyan változásokat indítottak el, amelyek destabilizálják Észak-Korea két alappillérét: a szocializmust és a mélyen gyökerező patriarchátust.
A nők piaci tevékenységekben való részvétele hozzáférést biztosított számukra többek között pénzhez, valamint nyilvános láthatósághoz és társadalmi érintkezéshez.
A gazdasági függetlenség és a nagyobb beleszólás a háztartási döntéshozatalba felborította a régóta fennálló családi dinamikát és megkérdőjelezte a társadalmi normákat. Ahogy Seol* magyarázza: „Amikor a fejadagok csökkentek, a nők kezükbe vették az irányítást és munkába álltak, a férfiak pedig otthon maradtak. Elvártuk, hogy a férfiak főzzenek és házimunkát végezzenek. A nők és a férfiak szerepet cseréltek.”
3) Szexuális forradalom
Sokkal komplexebben szemlélik a nők a szexualitást, a párkapcsolatokat és a házasságot. Ez meglátszik a házasság késleltetésben és a növekvő számú válásokban. Egyre gyakoribbak a nem hagyományos kapcsolatok – a házasság előtti és házasságon kívüli párkapcsolatok (amelyek növelik az egyedülálló anyák arányát), valamint az idősebb nők fiatalabb férfiakkal kötött házassága. Egy Bae* nevű fiatal nő azt meséli, hogy: „Mivel sok a bevételem, magas elvárásaim vannak a leendő férjemmel szemben. Lefoglal a pénzkeresés, így nincs időm gondolkodni a férjhez menésen, sem megházasodni.”
Eközben a fiatalabb, párthoz kötődő városlakók liberálisabban állnak a randizáshoz és a szexhez, illetve romantikusabban tekintenek a kapcsolatokra. Ahogy Joo* mondja: „Sok fiatal mostanában nyilvánosan randizik. A fiatal hölgyek a dél-koreai drámák hatására „oppa-nak” (vagy „fiútestvérnek”) szólítják a partnerüket. A fiatal párok egymás vállát átkarolva járkálnak.”
Egyes nők saját biztonságuk érdekében taktikusan kínai férfiakkal jönnek össze, hogy Kínában telepedhessenek le.
4) A magas sarkúk uralma
Miközben látszólag megfelelnek a nőiesség patriarchális elképzeléseinek, a nők valójában az ideális, hiperfeminin észak-koreai nő új változatát alkotják meg.
A divatválasztás és a feltűnő fogyasztás révén ezek a nők kulcsszerepet játszanak a státusz meghatározásában. A magas sarkú cipő rendkívül divatosnak számít. Bae azt mondja: „A nők a magas sarkúk megszállottjai. Valószínűleg azért, mert mi lányok alacsonyak vagyunk. Akár vidéken, akár a hegyekben élünk, ezt a cipőt hordjuk, még a burkolatlan utakon is.”
Dél-koreai szomszédjaikhoz hasonlóan a fiatalabb generáció előnyben részesíti a karcsú testet és a hosszú, egyenes hajat. Több nő aláveti magát szemhéjplasztikának, gödröcskeplasztikának vagy orrplasztikának. Gho* szerint: „Mi fiatalok ugyanolyanok vagyunk, mint a dél-koreaiak. Titokban dél-koreai tévédrámákat nézünk, olyan nadrágot hordunk, mint a dél-koreaiak [nevetés], és sárgára festjük a hajunkat, csakúgy, mint ők.”
Ezáltal megkérdőjelezik a nők a feleségekről és az anyákról alkotott, szűken értelmezett háztartási ideálokat, illetve új társadalmi elvárásokat és új nőiesség-konstrukciókat teremtenek.
A nők az ország divatos first ladyjét, Ri Szoldzsut veszik példaképül a divat terén. Paik* azt meséli, hogy: „A tisztviselők régen mindenkit átvizsgáltak, aki fülbevalót viselt. De amióta Ri Szoldzsu fülbevalót hord, a hatóságok felhagytak a vizsgálatokkal. Az emberek lázadni kezdtek. Észak-Koreában tilos hajat festeni. […] Manapság mégis sokan festik a hajukat.”
5) Az ideális nő új propagandaváltozatai
Az állam úgy reagált erre a társadalmi változásra, hogy megváltoztatta a propagandában megjelenő „ideális” nőt.
Olyan nőket propagál jelenleg, akik a régi és az új, a hűség és a modernitás vonzó és dinamikus keverékét testesítik meg – beleértve Kim Dzsongun nővérét, feleségét és lányát. Ri például rendszeresen megjelenik Prada, Christian Dior és Chanel márkájú ruhákban, vagy e tervezők ihlette öltözékekben.
Ezzel a rezsim arra törekszik, hogy részt vegyen a társadalmi trendek alakításában, és fenntartsa legitimitását.
(*A kutatásban részt vevő észak-koreai nők megnevezésére biztonsági okokból álneveket használunk.)
Forrás: ITT
