Közelgett a pszichiáternővel való találkozás időpontja, biztosan megkérdezi majd, járt-e a tenyésztőnél, csak úgy mellékesen, biztosan beszélt már vele, tudja, hogyan alakult a nála tett látogatás, minden bizonnyal értesült már, milyen tehetetlenül bolyongott a kennelek között, talán fel is rója majd ezt neki, próbálja meggyőzni, de nem fogja meggondolni magát, nem, soha többé nem vesz magához újabb kiskutyát, akit az első hetekben cumisüvegből kell etetnie, és éjszaka fel kell kelni hozzá, ha álmában egy kicsit nyöszörög, akivel rohanni kell majd az állatkórház sürgősségi osztályra, ha úgy gondolja, valami nincs rendben vele.
Elmagyarázza az orvosnőnek, hogy semmi ilyesmi nem ismétlődhet meg, Félix egyedülálló volt, és az is marad, őt senki nem pótolhatja, nem kell új érzelmi kötődés, és nem szeretne azon aggódni és szorongani, mi minden történhet, milyen sok rossz eshet meg azzal a kis teremtménnyel, nem volt teljesen biztos benne, hogy ami Félixszel történt, az valóban szerencsétlen baleset következménye, mert körülbelül évente egyszer a rágcsálóirtók körbejárták a házakat, és csapdákat raktak ki a rágcsálók ellen, ők is lehettek, bár a kapuban nem volt semmilyen értesítés erre vonatkozóan, sokkal valószínűbb, hogy ez szándékos volt, és a megmérgezett húst rosszindulatúan az ő Félixének szánták… véletlen egybeesés vagy sem, nem szeretné, ha még egyszer ilyesmi megismétlődne.
Kölyökkutya nélkül, egyedül kell ebből kikecmeregnie, össze kell szednie magát, erős akarattal, amiről annyit hallott az anyjától fiatalabb éveiben, lehet, hogy tényleg nincs erős akarata, úgy érzi, kudarcot vallott, szemmel láthatólag nem tartozik az erősebbek, a tehetségesebbek, a kitartóbbak, ellenállóbbak közé, néha azon töpreng, nem az a borzalom gyengíti-e le, amit az anyja egykor átélt, ez elég furcsán hangzik, de mi van, ha tényleg létezik olyan, hogy átörökítődnek egyik generációról a másikra az élmények és átadódnak a traumás állapotok, és ő magában hordja ezt az egészet, egyszer olvasott erről valamit, egyébként a pszichiátriai rendelőben is megtudott erről azért valamit, mi van, ha épp onnan fakad az élettől való félelme, képtelen megbirkózni olyan dolgokkal, amiket egy erősebb, és főleg olyan valaki, akit nem jelölt meg ennyire a múlt öröksége, könnyebben tud kezelni.
Hát rendben, engedelmeskedett a doktornőnek, elkezdett erősebb gyógyszereket szedni, hátha ezek segítenek átvészelni a nehéz időszakot, szeretne hinni a szavainak, de egyben nem hallgat rá, már nem megy el többet a tenyésztőhöz, a döntése végleges, nincs szüksége új kezdetre, újabb érzelmi kötődésre, a napokban felhívja, gondolkodtam rajta, mondja, átgondoltam a helyzetet, nem, tényleg nem érdekel, de mielőtt felhívta volna a tenyésztőt, és közölte volna vele a döntését, egy reggel ő jelentkezett, lenne valamim az ön számára, mondta, és egy kis szünet után hozzátette, szerintem megtalálnák egymással a közös hangot, már néhány napja ezen gondolkodom, lehet, hogy összeillenének…
Miriam azonnal tiltakozott, és megismételte, hogy már döntött, és a következő napokban már készült, hogy közölje is ezt vele, de a vonal túlsó végén lévő nő folytatta, tudom, tudom, de ha lenne kis ideje és erre járna, álljon meg, csak úgy, nem sürgős, nem, nem kölyökkutya, szóval nem kell rohannia, hogy igyekezzen a kezdetektől megnevelni és magához szoktatni, szerintem Blackie-t önnek teremtették, ez akkor azonnal az eszembe jutott, amikor visszavettem, jöjjön el valamikor, ahogy mondom, csak nézze meg, nem kell elköteleződnie, ha erre járna valamikor.
A regény megvásárolható a Womanpress weboldalán (link: https://www.womanpress.sk/termek/etela-farkasova-repuloleckek/ )
