ALTERNATÍV UNIVERZUM, AMELYBEN NEM TÖRŐDÖK AZOKKAL A FÉRFIAKKAL, AKIK NEM SZERETNEK ENGEM
amikor az üzletember a reptéren átnéz a válla felett, hogy lecsekkoljon, nem kérek bocsánatot. helyette elégiát írok neki egy nyugta hátuljára és a kezébe nyomom miközben áthaladok az első osztályon. mint a méh, meghal miután megcsíp. huszonnégy éves vagyok, és még soha nem sírtam. egyszer egy fiú azt mondta nekem, hogy „nem hisz a címkékben”, úgyhogy kivarrtam a kedvenc kabátja hátára azt, hogy soviniszta. egy másik fiú azt mondta, hogy a hajam másképp tetszik neki, úgyhogy a fejemet borotváltam le a puncim helyett. amíg a fiú nem hív vissza, asztalosmesterséget tanulok, építek egy íróasztalt, könyvet írok az asztalnál. megtanultam mennyezetlapok számolásától elélvezni. a fiú azt mondja, jobban szereti a szőkéket, így gőztisztítóval fehérítem ki a ruháit. a fiú azt mondja nem vagyok feleségnek való, így kavicsot teszek a borsőrlőjébe. a fiú azt mondja a menstruációs szex undorító, így kecskét vágok a nappalijában. a fiú nem kérdezi meg, hogy fojtogathat-e, ezért úgy teszek, mintha haldokolnék. anyukám szerint ez nem a „nemtörődömség” definíciója. amikor a fiú azt mondja, lány létemre túl sokat káromkodok, és erre én a belső ajkamra tetováltatom, hogy „picsa”, anyukám szerint „nagyon is törődök”. de a másik univerzumban, emlékszem órákat és órákat vártam arra, hogy megcsókoljon. itt pedig csak órák maradtak. júniusi bicajozások long islanden. egy ültő helyben elolvasott regények. eszmecserék istenről vagy egy kiadós alvásról. az időmből egy órát a bár előtt síró nőre szánok. egyet a legjobb barátom verandáján hagyok, kettőt pedig az anyukámnak küldök postán. nem szúrom ki a fiú kocsijának a kerekét. nem égetem el a fotókat. nem írok levelet. nem könyörgök. nem esedezek megbocsátásért. nem tartom vissza a lélegzetemet, amíg elélvez. a férfi azt mondja, hogy nem szeret engem, és tényleg nem szeret engem. a férfi mesél magáról és én végighallgatom. annyi gyönyörű pillanatban van részem.
MIVÉ LESZ A SZEX
Emlékszem, pincérnőként
Valentin-napon mennyire tetszett
a csillogás a párok szemében,
egyedüli pártfogóként
fürkésztem a matinét,
miközben ők osztoztak a koszton.
Kivittem nekik a fagylaltkelyhet
bónusz cseresznyével–
amit a lány majd a szájába csúsztat–
ízelítőként a későbbiekre.
Tanár tudósnak éreztem magam,
aki gyerek nélküli házba megy haza,
autó nélküli taxisofőrként,
könnyeket hullató terapeutaként,
aki az éjszaka közepén átkozza a hivatását,
mert nem tudja megoldani a saját problémáját.
ÓDA A MENSTRUÁCIÓS BUGYIMHOZ
Nem annak vettelek,
belenőttél a szerepbe,
az első folt után
rászolgáltál a nevedre
bevallom
óvatlan vagyok
az anyagoddal
nem félek a balesettől,
mert bízok benne, hogy
nem bánod az újabb sebet
persze egyszer te is voltál
vadonatúj
egy fiú vett
azzal a céllal,
hogy olyan érintetlenül és
tisztán lásson, mint amilyen
az anyja konyhapultja
egyszer tán
a jó bugyinak
hívtalak
ami nem azt jelenti,
hogy most az ellenkezője lennél
hanem hogy új
értelmet adtál a kifejezésnek
hisz a jó autó
tachométerén is
hatjegyű szám van
hát nem ez a legcsodásabb evolúció,
amikor valami jó,
de még jobbá válik
a gyakori használatban
te, ezer nem-vagyok-terhes
meglepetés parti szervezője
sóhajok felbujtója
bizonyítéka annak, hogy
mindegy hány évet
töltök itt,
sosem fogom megszokni
és bár
a fiók hátuljába
nyomtalak,
stratégikusan összehajtva,
hogy az örökös folt
el legyen takarva
mulatozok rajtad,
mint egy őskori leleten
tizenharmadik életévem
illetve
huszonharmadik életévem
ereklyéje
a paca gyűjtögetője,
mindnyájunknak van legalább
egy belőletek, akit
felhúzunk
a borotválatlan lábunkon
élvezzük a lazaságotokat
ez is egyféle
ceremónia,
a kiválasztásotokra
gondolok
majd a kimosásotokra,
az összehajtásotokra, a viselésetekre
és az újbóli kimosásotokra,
végül pedig a bepiszkításotokra
a félrefolyás rituáléjára
a nemzeti himnuszotokra,
az örökké változó zászlótokra.
Fordította: Kálnay Krisztina
A versek forrása:
Olivia Gatwood: New American Best Friend (2017)
