Központi témánk tárgya egy 2022-ben megjelent angol nyelvű riport összegzése, amely a nők médiában betöltött szerepére fókuszál. Az ok, amiért érdemes ezen témával foglalkozni, több szempontból is megvizsgálható. Elsőként földrajzi elhelyezkedésünket emelném ki, hiszen fontos, hogy legyen egy tömör áttekintésünk azzal kapcsolatban, hogyan is áll a szénánk a férfiak „uralta” média világában. Kiemelkedően fontos továbbá az is, hogy tudatosítsuk a helyzet jelentőségét, ugyanis a nemek közti esélyegyenlőség megteremtésének növelése csak ezen keresztül lehetséges.
A riport célja, hogy rávilágítson a nők médiaszereplése terén elért eredményeire Közép-Európában, valamint hogy felhívja a közvélemény figyelmét a női médiaszereplésből származó társadalmi előnyökre. A riport továbbá egy sor ajánlást fogalmaz meg annak érdekében, hogy egy befogadóbb és igazságosabb médiateret alakíthassunk ki magunk körül.
A riport számos kérdést is vizsgál:
- Mi a nők jelenlegi képviselete szerzőként és közreműködőként a közép-európai médiaorgánumokban?
- Milyen akadályok állnak a nők előtt a médiában való szerzői és közreműködői részvételben, és melyek a pozitív fejlemények?
- Hogyan tudnak a nők szerzőként és közreműködőként nagyobb szerepet és befolyást szerezni a médiában?
A női szerzők aránya a vizsgált országok közül Szlovákiában (51%), Csehországban (43%) és Lengyelországban (42%) megközelíti a paritást, míg Magyarországon (25%) ez az arány jelentősen alacsonyabb.
A legnagyobb eltérést Szlovákia és Magyarország arányai mutatják, ezen belül pedig a lefedett témák aránya között is jelentős különbségek figyelhetők meg. Szlovákiában a nők elsősorban a kultúrával és társadalommal (30%), a kormánnyal (29%), valamint az egészséggel (22%) kapcsolatos témákban publikálnak, míg Magyarországon a vezető témák a belügyet és a kormányzati ügyeket (40%) érintik. Ugyanúgy megjelennek még a kultúrával és társadalommal kapcsolatos publikációk is, azonban jóval kisebb arányban (17%).
Ami azonban mindkét ország esetében megegyezik, az a bizonyos témák női publikációinak esetében felmerülő hiány, ezek a témák pedig főként a közgazdaságot és a pénzügyeket (Szlovákia 6%, Magyarország 15%), valamint a tudományt és a technológiát (Szlovákia 2%, Magyarország 12%) érintik.
Akadályok sorozata
A nők médiaorgánumokban való részvételük során számos akadályba ütköznek, ezek az akadályok pedig különböző félék lehetnek, s különböző irányokból érkeznek.
A leggyakoribbak közé tartozik elsősorban a zaklatás, amely egy felmérés szerint az újságírók kb. 65%-át érinti Közép- és Kelet-Európában. A zaklatás természetesen több formát képes felölteni, ezért beszélhetünk megfélemlítésről, bántalmazásról vagy fenyegetésről is, amelyek több újságíró elmondása szerint nem csak online módon történnek. Fontos megemlíteni, hogy az efféle bántalmazások nem csupán a nőket érintik, azonban sok esetben ők a támadások elsődleges áldozatai, valamint nagyobb arányban vannak kitéve a fizikai megjelenés alapján való megítélés és a szexuális zaklatás veszélyének.
A kulturális normák és elvárások fényében a médiaszektor még a mai napig a „férfiak világába tartozik”, hiszen a felső vezetés túlnyomórészt férfiakból áll, ez a szituáció pedig sok esetben a nők beskatulyázásával jár, ahol a „kevésbé fontos” témák feldolgozására kényszerülnek.
A társadalombiztosítási ellátás sem javít a helyzeten: az újságírói szakma ugyanis nem nyújt elegendő társadalombiztosítást, hosszú távú szerződéseket és teljes munkaidős állást. Ez a munkahelyi bizonytalanság különösen nagy kihívást jelenthet az egyedülálló anyák számára, és befolyásolhatja szakmai döntéseiket. Néhány újságírónő elmondása szerint gyakori, hogy a nőket szülési szabadság után nem szívesen látják vissza, ugyanis a szakma általában rugalmasságot és elérhetőséget igényel, ez pedig akadály lehet, ha a háztartási munka és a gyermekgondozás terhe kizárólag a nőkre hárul.
Egy következő akadály a generációs szakadék problematikája, amely azonban napjainkban enyhülni látszik azoknak a fiatal nőknek köszönhetően, akik a szakmában sokkal szókimondóbbak, mint idősebb kollégáik, ennek következtében pedig férfi kollégák is egyre nyitottabbak a „hagyományosan” férfiaknak fenntartott témákkal foglalkozó nőkre.
A riport néhány ajánlást fogalmaz meg ezen akadályok megszüntetése érdekében. Lehetséges megoldásokat hozhatnának például a médiakampányok, online adatbázisok (női szakértőkkel és újságírókkal), képzések, melyek a nemek közti egyenlőség tematikájával foglalkoznak, médiaszakembereket célzó zaklatásellenes gyakorlatok vagy a munkastruktúra átalakítása, amelynek célja egy befogadóbb környezet biztosítása.
A riport szerzői: Sofiia Shevchuk, Linda Tothova, Malwina Talik, Zsofia Biro, Nikoleta Nemečkayová
