Hóvihar
a hó
elfelejtett
elállni
hullik
kopogtat
az üvegen
szélzsáknyi
selyemhó
fúj
a tornác fénye alatt
összegabalyodott fák
hajolnak meg
mint idős nők
vicsorognak
a saját
kötésükön
hófúvások
fel a lépcsőn
át a küszöbön
pointilista homály
forma és mozgás
násza
mely érintések
óhajára
változtat alakján
székekből
hófödések
a hold akár
kettéhasadhat
áteshet
ereszeken
tetőn
fehér medve
rázza mancsát
az ablaknál
oszlatva a tél
nyüzsgését
hócsípte
a levegő
egészen az
államig húzom
a hópehelypaplant
és az ágyig
bukdácsolok
amint a
teljes
csendábécé
áthullik az
égbolton
Körték
Mondják
körtét evett
Éva.
Mi miatt a
méhforma,
vagy csellóalak
Melynek szól bús dala
az anyafáért?
Miért napsütötte
édes maga
a gyümölcs mit
érint kedvesed
körteforma
melled
reggeli közben?
Osztályzatok
Férjem ötöst adott tegnap
a vacsorára,
elégtelent a vasalásra,
négyes fölét az ágyban.
Fiam közepest ad
az anyaságra,
viszont ha nagyon akarom
javíthatok.
Lányom az átmegy/
nem megyben hisz. Átmegyek,
mondja. Nem sejtik, hogy
épp kiszállok.
Fordította: Bóna Friderika
A versek forrása:
Linda Pastan – Carnival Evening: New and Selected Poems 1968-1998 (1999)
Linda Pastan Poems (2004)
Linda Pastan: The Five Stages of Grief (1978)
