A tabuk megdöntése – vérezzünk vöröset!
Az utóbbi bő egy évtizedben egyre több próbálkozás történt az említett tabuk és sémák lazítására, a változás pedig, ha lassan történik is, szembeöltő. A Bodyform 2018-ban egy újabb kampánnyal vonta magára a figyelmet, elkészítve a Blood Normal című rövidfilmet, amely Cannes-ban díjat is nyert. A kampány a tabuk és stigmák teljes eltörlését célozta meg, egy olyan ideális világot mutatva be, ahol a menstruáció megléte mindenki számára természetes. A kisfilmben egy diáklány a mosdó felé indul, kezében szégyenérzet nélkül tartva egy betétet, majd egy zsúfolt vacsoraasztalnál egy nő hangosan megkérdezi, nincs-e valakinél felesleges tampon. A készítők ugyanakkor igyekeztek a férfiakat is bevonni a jelenetekbe, így látható, ahogy egy fiú betétet vásárol barátnőjének, valamint egy nő, aki megírja férfi főnökének, hogy a menstruációs fájdalmak miatt aznap otthonról szeretne dolgozni.
Ezúttal a menstruációs vér közvetlen szemléltetésétől sem riadtak vissza: a szokásos kék folyadék helyett pirosat öntenek a betétre a termék hatékonyságát demonstrálva, mindemellett az egyik jelenetben egy lány látható zuhanyzás közben, akinek a combján folyik le a vér.
Lara Owen cikkében rámutat arra, hogy a reklám szereplői vagy serdülőkorúak, vagy a húszas éveikben járó nők, ami szerinte azt mutatja, hogy ez a korosztály az, amely leginkább igényli a változásokat, egyre inkább eltávolodva az említett konzervatív menstruációs normáktól, és támogatva az újító kampányokat.
Connory példaként megemlíti a Lunette menstruációs kehely 2020-as reklámját. A nő a képen nemcsak hozzáér a kehelyhez, de bele is dugja az ujját, a vörösre festett körmei pedig a menstruációs vért jelképezik. A reklám szlogenjében pedig nyíltan megjelenik a vagina szó, felhagyva a megfelelő terminológiák kerülgetésével.
2021-ben a Natracare nevű intim higiéniai termékeket árusító márka kezdett egy merész kampányba. Az influenszer és fehérneműmodellt, Jess Megant tették meg reklámarcnak, aki Instagram profilján mutatta be a Natracare termékeit. A képen szintén fehérneműben látható, amelyen keresztül átlátszik a betét. Jess Megan a kép alá írt bejegyzésben teszi fel szintén a kérdést, hogy miért számít még mindig tabunak a menstruációról való beszélgetés, miért nem lehet megszabadulni a sztereotip sémáktól és szexista ábrázolásmódtól.
A hazai színtéren is észrevehető az újító szellem. A Libresse magyarországi YouTube-csatornáján változatos tartalmakkal igyekeznek megdönteni a menstruációs tabukat. Az ott található betétreklámban a kék folyadék helyett szintén vöröset használnak, az #amibennedvan nevű kampányvideó pedig az endometriózisra hívja fel a figyelmet. Külön videósorozatukban védőnő ad tanácsokat, illetve megemlíthető még a Menstruációs chat programjuk, amely keretén belül beszélgetőesteket és találkozókat szerveznek az érdeklődő hölgyeknek.
A This is Redy szintén magyar hirdetésében egy menstruációs fehérneműt mutattak be. A rálocsolt folyadék itt is vörös volt, a bejegyzés alatt pedig a következő szöveg állt: „Múlt hónapban ki vérzett kéket? Senki.”
Mi hát a tanulság?
Konklúzióként elmondható, hogy a felállított hipotézis részben igaz, részben nem. Tévesnek bizonyult, mivel a vizsgált reklámok alapján elmondható – mint ahogyan fentebb már említésre került ‒, az utóbbi egy évtizedben egyre több olyan kampány és reklám készült, amely kifejezetten a felsorolt sémák és tabuk megdöntését célozta meg. Mindazonáltal az sem elhanyagolható tény, hogy a reklámok helye megváltozott, az elsődleges médium az internet lett. Míg a televízió képernyőjén talán zavarba ejtőnek tűnhet egy olyan hirdetés, amelyben a menstruációs vérre utaló vörös folyadékot használnak, vagy nyíltan kimondják a megfelelő terminológiákat, addig a közösségi médiák felületein már a bátrabb, nyíltabb és realisztikusabb ábrázolásmód az elvárt. Ezek a platformok elvetik azt a régi meggyőződést, miszerint a menstruációt a nőknek szégyellniük és titkolniuk kell. Ugyanakkor az úgynevezett femtech megjelenésével a havi vérzés új megközelítésbe került, olyan újszerű és ökobarát termékeket kínálva, mint a menstruációs kehely és alsónemű, újrahasználható betétek, vagy a menstruációs ciklust figyelő telefonos applikációk.
A hipotézis pedig abban nyilvánult igaznak, hogy ugyan megkezdődtek a felsorolt sémák és tabuk eltörlésére tett kísérletek, azok olyan mélyen rögzültek, hogy még ma is erősen a köztudatban élnek. A nők még mindig félve és szégyenkezve beszélnek a menstruációról, nem merik nyíltan kimondani az ezzel kapcsolatos szavakat, hangot adni panaszaiknak. Az iskolákban, munkahelyeken és esetenként családi körben még nem normalizálták a menstruáció meglétét és az arról való beszélgetést. Connory azonban úgy véli, jó úton haladunk a változás felé, és tekintetbe kell venni, hogy száz év kellett ahhoz, hogy a menstruációról és az ahhoz kapcsolódó témákról ilyen mértékű nyíltsággal lehessen szólni, így nem várható el, hogy rövid idő leforgása alatt semmissé váljanak ezek a mélyen beidegződött, patriarchális szemléletmódból származó előítéletek.
Források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT
