Az American Girl babát a 80-as években találta fel egy vállalkozó szellemű, negyvenes évei közepén járó, általános iskolai tanárnő és hírbemondó, Pleasant Rowland, aki tankönyveket és egyéb oktatási anyagokat is írt. A 80-as években hiányzott egy olyan baba a piacról, amely maga is gyerek volt. Rowland tervezte az eredeti három American Girl babát – Samantha Parkingtont, a jómódú árvát a progresszív korszakból, Kirsten Larsont, a svéd bevándorlót az 1854-es minnesotai határvidékről és a szemüveges középnyugati Molly McIntire-t a második világháború idejéből. A karakterek történetét könyvekben ismerhetjük meg. Kilencévesként találkozunk velük, és körülbelül egy éven keresztül követjük őket az amerikai történelem egy jelentős szakaszában. Rowlandot a gyarmati Williamsburgben tett látogatása inspirálta. Az 1986-ban induló márkát 1998-ban a Mattel vette meg 700 millió dollárért.
A játékok a gyermekek növekedésének és fejlődésének fontos részei. Miközben játszanak, jól érzik magukat, szembesülnek a kultúrájukat alkotó elképzelésekkel, illetve elsajátítják azokat. Annak ellenére, hogy az American Girl babák és kiegészítőik eléggé költségesek, a márka kulturális jelentőséggel bír az Egyesült Államokban. A vállalat eddig több mint 36 millió babát adott el.
Az eredeti American Girl babák az amerikai történelem jelentős időszakaiban élő fiktív fiatal lányokat ábrázolnak, korhű ruhában. Melody Ellison például az 1960-as évek polgárjogi mozgalmának korszakából származik, Kit Kittredge pedig a nagy gazdasági világválság idejéből, 1934-ből. Minden babának megvan a maga története, amit egy hatkötetes sorozatban olvashatunk. Ezek a történetek szerettették meg rengeteg lánnyal az American Girl babákat, sőt mi több, formálták a személyiségüket is.
Molly McIntire egy temperamentumos, makacs, szemüveges 9 éves kislány, aki a háború és a számtan megértésével küzd. Története mindenkit magával ragadott. Sokak Mollynak köszönhetően hallottak először a második világháborúról, és merültek el az amerikai történelem egy olyan korszakában, amellyel korábban még soha nem találkoztak. Julie Albright könyvein keresztül ismerték meg a nemek közötti egyenlőtlenséget és a IX. címet (amely tiltja a nemi alapú megkülönböztetést az amerikai iskolákban). Addy Walker történetéből hallottak a rabszolgaságról és a földalatti vasútról, Kaya sztorijából értesültek a Nez Perce törzs hagyományairól, Kirsten Larson könyveiből pedig a 19. századi bevándorlók és úttörők küzdelmeiről. Ezek a könyvek emészthetővé tették a fiatalok számára az amerikai történelmet.
Az American Girl babák sikertörténete abban rejlik, hogy megszólítják a hétköznapi embereket – a létrehozott karakterek nem „kiválasztottak”, nem indulnak irodalmi hősökhöz hasonlóan hosszú kalandokra, és nem hajtanak végre figyelemre méltó tetteket. Átlagos amerikai lányok, akik az élet bonyolultságán próbálnak kiigazodni. Történeteik arra bátorítják a kislányokat, hogy legyenek erősek a nehéz időszakokban, maradjanak kedvesek, bátrak, és soha ne hagyják, hogy nemük meghatározza vagy korlátozza őket. „Minden tevékenységünk középpontjában a lánykor örömének hangsúlyozása áll. Kalandos történeteken és fantáziadús játékokon keresztül lehetőséget adunk a lányoknak, hogy felfedezzék és megismerjék önmagukat.” – olvasható a márka weboldalán.
A babák életét bemutató könyvek megerősítik a serdülő lányokat abban, hogy problémáik nem kicsinyesek, küzdelmeikben nincsenek egyedül, hiszen az előző generációk is szembesültek ugyanazokkal a nehézségekkel. Arra ösztönzik őket, hogy kritikusan szemléljék a múltat és gondolkozzanak el rajta. A babázó lányok a legkülönfélébb történeteken keresztül fedezik fel, hogy mit is jelent amerikainak lenni.
Molly, Addy, Julie, Kirsten és a többi baba révén az amerikai lányok elég korán találkoznak a feminizmussal. A babák rengeteg lányt tanítottak arra, hogy értékeljék az empátiát, az intelligenciát, a kedvességet, a bátorságot és az önbizalmat. Arra ösztönzik a lányokat, hogy ne hagyják kioltani a bennük rejlő tudásvágyat, legyenek nyitottak a tanulásra, értékeljék a sokszínűséget és a befogadást (ami Amerika megértésében rendkívül fontos), illetve, hogy foglalkozzanak aktívan a múlttal.
Az American Girl márka nem csak a múltról szól, minden évben kiadják a Girl of the Year (az év lánya) babát. Ezek a babák olyan modern lányokat ábrázolnak, akik különleges tehetséggel vagy hobbival rendelkeznek. Joss Kendrick szenvedélye például a szörfözés, Gabriela McBride szeret táncolni és verseket írni, Grace Thomas pedig élvezi a sütést. Az év lányai olyan tehetségekkel rendelkeznek, amelyek hivatáshoz kötöttek, és inspirálhatják a jövő nemzedékeit a szakmaválasztásban. „Az év lánya” regények modern lányokat mutatnak be modern eseményeken és problémákon keresztül, miközben ugyanazokat az üzeneteket és tanulságokat közvetítik, mint történelmi társaik.
Az American Girl kiadott egy kalauzt a serdülőkorhoz The Care and Keeping of You címen. A könyv megválaszol minden ciki és kínos tabukérdést. Könnyű kinevetni ezeket a témákat és lekicsinyelni fontosságukat, de az American Girl sosem zárkózott el tőlük, sőt igyekezett felkarolni őket.
Ezek a könyvek továbbra is segítik a lányokat abban, hogy megértsék önmagukat és egymást. Az American Girl birodalmában a lányok magukra ismerhetnek másokban, egyedülálló módon kapcsolódhatnak a múlthoz, miközben annak tanulságait alkalmazhatják a jelenre is, valamint arra vannak biztatva, hogy bármire képesek és bármivé válhatnak.
Igaz, hogy a márka arcát a babák képezik, de az American Girl igazi értéke a közvetített üzenetben rejlik. A babák mögötti történetek – amelyek a múlt, a jelen és a jövő generáció életéből merítenek – irányt mutatnak, illetve maradandó hatást gyakorolnak számtalan lányra és nőre.
A babák azonban kritikákat is kaptak, egyesek szerint nem korhűk és nem ábrázolják pontosan a különböző korokban élő embereket, illetve magukat a korszakokat sem. Az American Girl jelentős hiányosságokat mutatott inklúzió tekintetében is, de lassan, és biztosan történik előrelépés.
Bár a babák többsége még mindig túlnyomórészt fehér és keresztény, láthatunk erőfeszítéseket sokszínűbb történetek elmesélésére. Rebeccán kívül ma már van további két fekete bőrű baba, Addy és Melody, akik közül az egyik a polgárháború idején szabadult fel a rabszolgaságból, a másik pedig Detroitban él a polgárjogi mozgalom csúcspontján; Josefina, egy latinamerikai baba, a mai Új Mexikó területén él az 1800-as években; Kaya, a Nez Perce törzs tagja, az 1700-as évek közepén él; és Nanea, egy hawaii őslakos, akinek története a második világháború idején játszódik.
A babák nem tudják megtestesíteni a képviselni kívánt különféle etnikumok összetett tapasztalatát. Rebecca a zsidókat hivatott reprezentálni, de közel sem mutatja be a zsidó közösségen belüli sokszínűséget; ugyanez elmondható a többi babáról is. Nehéz elképzelni, hogy Josefina története reprezentálja a latin-amerikai tapasztalatok széles skáláját; ugyanez valószínűleg igaz Kayára az amerikai őslakosokat, Naneára a hawaii őslakosokat, Addyra és Melodyra a fekete közösséget képviselő babákra is.
Bár ez nem a legideálisabb módja az ország hosszú és bonyolult multikulturális történelmének megismertetésére, de legalább egy kezdet – egy alap, amelyre remélhetőleg a márka épít a jövőben. Csodálatra méltó viszont, hogy igyekeznek megismertetni a gyerekekkel a történelmet és a nők szerepét a történelemben.
Az American Girl továbbra is fiatal lányok és nők történeteit meséli el a történelmen keresztül, illetve formálja az olvasók és babatulajdonosok következő generációjának felfogását és kulturális tudatosságát.
