Polcz Alaine 1922. október 7-én született Kolozsváron, Polcz Rudolf és Helmeczy Zsuzsanna gyermekeként. 1943-ban érettségizett a Kolozsvári Református Leánygimnáziumban, majd egy évvel később házasságot kötött Vitányi Jánossal.
„Belépett Magyarország a háborúba. Este még táncoltunk, és másnap már vitték Jánost és a fiúpajtásokat a frontszolgálatra. De visszajött három és fél év után, és feleségül vett.”
Polcz 1944-ben a vélt nagyobb biztonság érdekében elhagyta Erdélyt, és anyósával Csákváron élt, ahol a harcok miatt hónapokig állófront alakult ki. Egy évvel később visszatért Kolozsvárra, ahol 1946-ban beiratkozott a mai Babeş-Bolyai Tudományegyetem pszichológia szakára, majd 1947-től tanulmányait Budapesten folytatta tovább. Házassága ekkoriban zátonyra futott.
1948-ban ismerkedett meg Mészöly Miklóssal, akivel 1949 augusztusában házasodtak össze, és az író 2001-ben bekövetkezett haláláig együtt maradtak.
„Lassan megismertem. Biztonságban éreztem magam mellette. Ez mindenki örök vágya.”
„Féltem egy ilyen szép férfival házasságot kötni. (…) Féltem írófeleség lenni, mert úgy éreztem, nem értek az irodalomhoz. Mindenestül féltem a házasságtól.”
Polcz Alaine a 2006-ban megjelent Egész lényeddel című esszékötetében és a posztumusz kiadott Befejezhetetlen – Könyv a szerelemről című művében állított emléket kapcsolatuknak.
„…ő hozott vissza az életbe, az biztos. A szerelmével, az odafigyelésével. Ezek után mentem bele, hogy házasságot kössünk.”
Miután 1949-ben lediplomázott az ELTE pszichológia szakán, az MTA Gyermeklélektani Intézetben volt tudományos gyakornok, majd több éven keresztül pszichológusként felnőtt elmebetegekkel foglalkozott.
1955-től kezdődően számtalan bábjátékot írt Molnár Ilona néven. Kutatott, publikát és előadásokat tartott a bábjáték lélektanáról, terápiás lehetőségeiről, alkalmazásáról. Az 1960-as évektől folyamatosan publikált pszichológiai és gyermekneveléssel foglalkozó népszerűsítő írásokat. 1970-től pedig gyermekklinikán dolgozott, fontosnak tartva a súlyos beteg és haldokló gyermekek, valamint hozzátartozóik magas színvonalú és összetett ellátását.
„Erre szoktam mondani, hogy amikor az ember a legmélyén van, akkor éri el azt, amiről nem is álmodott. Hiszen ekkor jött az igazi, a komoly élethivatás, a haldoklóknak az ellátása. Ez egy életfeladat lett, gyönyörű szép. Ott aztán tényleg nem jutott eszembe, hogy Miklós megcsalt, vagy bármi személyes gondom. Teljes embert kívánó feladat volt.”
1978-tól 1986-ig több nagy visszhangot kiváltó írást tett közzé a gyermekhalál és a gyász témájában. 1991-ben pedig kezdeményezésére jött létre a Magyar Hospice Alapítvány. Ebben az évben jelent meg első szépirodalmi műve, az Asszony a fronton című visszaemlékezés is.
A kötetben Polcz Alaine kendőzetlenül beszámol az orosz katonák által elkövetett sorozatos nemi erőszakról, amelyek életre szóló traumát okoztak neki. A szövődmények miatt pedig időről időre kórházi kezelésre szorult.
„Ha asszonyok ülnének a tárgyalóasztalnál, sokkal hamarabb véget érnének a háborúk, vagy ki se törnének. (…) A nők nincsnek ott a háborús tárgyalásoknál, se a harcoknál. Ez a férfiak dolga. Ha a nők a frontba sodródnak, a sebesülteket látják el, vagy krumplit hámoznak, vagy meghalnak, megerőszakolják őket.”
Polcz a háborút testközelből átélő nők megpróbáltatásainak személyes és ugyanakkor tárgyilagos bemutatásával egy olyan utat nyitott, amely lehetővé tette a korábban tabuként kezelt egyéni történetek megvallását és a társadalmi tapasztalatok közös feltárását.
„Az egész háború iszonyatában egyetlenegyszer sírtam, pedig bőven lett volna alkalmam, mert hiszen a frontban sodródtam, a hullámzó frontban, aminél szörnyűbb – a katonák is azt mondják – nincsen.”
A kötet már megjelenése évében elnyerte az Év könyve-díjat, a szerző pedig 1992-ben Déry Tibor-díjat kapott.
„Megszoktam, hogy Miklós az író, és én az írófeleség. (…) Amikor megjelent az Asszony a fronton, akkor észrevettem a hangváltást.”
Polcz Alaine 2001-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetésében részesült. Utolsó éveit betegségekkel küzdve az írásnak szentelte. Végül 2007. szeptember 20-án hunyt el Budapesten.
„Egész életemben az életemmel akartam szolgálni. Szolgáltam is. De teljesen föladni, átadni magamat nem tudtam. Valamiféle szellemi függetlenséget megtartottam. Csak azt.”
Világjáték – Polcz Alaine 100 címmel a Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítása tematikus egységekben idézi fel az író, pszichológus életét, irodalmi alkotásait és szakmai tevékenységét. Az időszaki kiállítás március 3-ig tekinthető meg.
A szöveg és az idézetek forrása: PIM – Polcz Alaine 100 kiállítás
