Bolemant Lilla A halhatatlan feleség: Fráter Erzsébet című cikkének folytatását közöljük. (I. rész ITT)
Erzsológia és erzsográfia
A Fráter Erzsébet Szimpóziumok nyomtatásban megjelent tanulmányainak szerkesztője, Andor Csaba így vezeti be a II. szimpózium előszavában a témát: „Azt hiszem, nem túlzok, ha azt állítom, hogy az elmúlt három évben alapvetően új eredmények az „erzsológia” területén nem születtek, ami pedig az „erzsográfiát” illeti, ott ez a továbbiakban se várható… (…). Ám egy-egy tudományterület, ha mégoly lezártnak tűnik is, s tárgyában már semmi újra nem lehet számítani, azért még képes lehet a megújulásra.” (Andor 2001. 9-10.) Felsorolja, hogy természetesen mindig lehetnek új kutatási szempontok, és megjelenhetnek új irodalmi művek, mint ahogy az akkori szimpóziumon is bemutattak egy új monodrámát.
Ez a gondolat önmagában nagyon jól megállja a helyét, csupán a kutatott szakterület megnevezése vethet fel kérdéseket, mégpedig azt, hogy mennyire vehető komolyan az a kutatás, amelynek témáját ilyen viccesen határozzák meg. Nem tudom, hallott-e valaki „imrológiáról” vagy netán „madáchológiáról”, vagy bármely más személyre vonatkozó ilyen stílusú téma- vagy kutatásmeghatározásról. Ez az elnevezés komolytalanná teszi a Madách Irodalmi Társaság azon törekvését, hogy valódi kutatásokat végezzenek Fráter Erzsébet életével kapcsolatban. Miközben nyilvánvaló, hogy nagyon is komolyan dolgozzák fel a kutatott személy életének és utóéletének minden egyes vonatkozását. Ezt bizonyítják a közzétett tanulmányok. Az ilyen megnevezés viszont azt is jelentheti, hogy „kicsit ugyan szégyelljük, mert mégsem olyan komoly téma, mint Madáchot kutatni, de azért foglalkozunk vele, mert érdekel, sőt még támogatást is lehet vele szerezni akár pályázati pénzekből, akár a konkrét községektől.” Fráter Erzsébet életét és sorsát viszont nem csupán azért érdemes kutatni, mert Madách felesége volt, hanem azért is, hogy betekintést nyerhessünk egy jobb sorsra érdemes nő életébe, és elgondolkozhassunk azon, hogy vajon volt-e választási lehetősége, és mik lehettek cselekedetei mozgatórugói.
Lássunk hát egy rövid áttekintést szintén a kutatásokról Andor Csaba írásai alapján: Az éppen 20 évvel ezelőtt összeállított II. Fráter- szimpózium kötetének előszavában írja: „A Fráter Erzsébetről kibontakozó vita, amennyire ezt ma meg tudjuk ítélni, Palágyi Menyhértnek A Hétben 1890-ben megjelent négyrészes tanulmányával kezdődött, amelyre Heinrich Gusztáv a Pester Lloydban reflektált, s ugyanott jelent meg Palágyi válasza is.” (Andor 2001. 9-10.) A huszadik század húszas éveiben aztán ismét fellángoltak a viták. Madách Jolán határozottan védelmébe vette édesanyját, és nagyanyját okolta szülei házasságának felbomlásáért. Az alsósztregovai lelkész fia, Henriczy Béla úgy nyilatkozott, hogy szülei is az anyóst okolták, és Fráter Erzsébetet védelmükbe vették. Nagyváradon Perédy György újságíró, a Szigligeti Társaság elnöke, a kor népszerű írónőjével, Gulácsy Irénnel kezdett kutatásba. Fráter Erzsébet sírjáról a fejfa rég eltűnt, s már csak egy személy élt, akinek az útmutatása alapján végül is meg lehetett találni a sírt. Arcára sem emlékezett senki; az első hiteles ábrázolást is Perédy György találta meg a Fráter-családnál. Ugyancsak ő állíttatott új fejfát Erzsébetnek. Tizenöt évvel később Laczkóné Kiss Ibolya volt az, aki komoly kutatásba fogott. Időközben jónéhány monográfia és több regény is megjelent. Előbb Harsányi Zsolt írt három kötetes regényt Madách életéről, később Mohácsi Jenő külön feldolgozta egy regényben a feleség életét Lidércke címmel. Talán ez utóbbi is (Mohácsi ítélete elmarasztaló volt, bár álláspontját a későbbiekben kicsit módosította) közrejátszott abban, hogy 1942-ben megszületett L. Kiss Ibolya regénye, és meg is jelent Erzsi tekintetes asszony címmel. Az írónő évtizedek múltán egy esszékötetben számolt be kutatási eredményeiről (Az asszony tragédiája, 1960). L. Kiss Ibolya ismerte Perédy Györgyöt és Henriczy Bélát is; a tőlük nyert információkat is igyekezett hasznosítani munkája során. Az elmúlt évtizedekben is születtek irodalmi művek, amelyeknek témája Fráter Erzsébet volt, így pl. T. Pataki László: Lidércláng című monológja. A nyolcvanas években a váradolaszi temetőt a román kormány fel akarta számolni. Ekkor Tempfli József nagyváradi megyéspüspök sok más sírral együtt Fráter Erzsébetét is megváltotta, és földi maradványait a Barátok Templomában helyezte el. (Andor 1996. 9-15.)
Az asszony tragédiája
Stílusosan ezzel a címmel írta meg kutatásai eredményét L. Kiss Ibolya, „kiegészítve” ezzel Madách művét. (L. Kiss 1960) Tágabb összefüggésekben azt is leszögezhetjük, hogy a cím pontosan illeszkedik a feminista kultúra- és irodalomkutatás történetébe, hiszen az évszázadok folyamán akár az irodalmi kánont, akár a történelemírást, akár a társadalomtudományokat nézzük, a nők mindig másodlagos szerepet játszottak, vagy kimaradtak a történésekből. Ha pedig részt vettek bennük, az utókor ezt nem örökítette meg. Már a francia forradalom idején is külön kellett megírnia Olympe de Gouges-nak a Polgárnők Nyilatkozatát, de Fráter Erzsébet korában is külön Testvéri szózatot kellett intéznie Szendrei Júliának a magyar nőkhöz („csak úgy legyünk övék, ha ők a hazáé”) (Petőfiné 1949), mert a forradalomcsináló férfiaknak nem jutott eszükbe a társadalom másik fele. A forradalom után eszükbe jutott, annyiban, hogy nemhogy több jogot kaptak volna a nők, hanem még el is vettek tőlük. (Fábri 1996. 78.) Petőfi útinaplójában is érdekes részleteket olvashatunk, miközben tudjuk, hogy Szendrei Júlia példaképe éppen George Sand volt, az ő példájára rövidre vágatta a haját, nadrágot hordott és szivarozott. És eredetiben olvasta, és fordította is Sand írásait. Ehhez képest Petőfi nemes egyszerűséggel ezt írja: „G. Sand az új világ csodája, és én bámulom, talán imádom is, de nem szeretem. Ő, mint a mészáros a marha bendőjét fölhasítja a társadalmat, hogy megmutassa belsejének egész rondaságát, s azt kiáltja: így nem maradhat! (…) Oh, ez merész, dicső nagy munka, de férfinek való, nem asszonynak. Regényeinek olvasásakor mindig megzavar a gondolat, ha eszembe jut, hogy ezeket asszony írta, s szinte kedvetlenül teszem le. Ha már munkás az asszony, jó, hadd főzzön a konyhában, hadd gyomláljon a kertben, itt szép, ha bepiszkolja is a kezét, de az istállót bízza a férfiakra.” (Petőfi 1947)
Az asszony tragédiáját tehát nem veszi észre a férfi, vagy nem tulajdonít jelentőséget neki. Vajon mi volt Fráter Erzsébet tragédiája? Madách Imre esszenciális biológiai determináltságon alapuló véleménye a nemi különbségekről, vagy a kor, amelyben élt (a zaklatott, szabadságharccal terhelt korszak), talán gyermekkora, amelynek részleteit nem ismerjük, de valószínűleg édesanyja nélkül nőtt fel, a sors, amely Majthényi Anna birtokára vezérelte, vagy betegsége, amelyet senki sem ismert fel, és nem is kezelt, vagy az, hogy férje nem értette és nem ismerte el az igényeit, és sohasem avatta őt bizalmába? Úgy tűnik, ez mind hozzájárult ahhoz, hogy sorsa az legyen, ami lett.
L. Kiss Ibolya volt az első, aki pszichiáterként pontos kórképet festett Fráter Erzsébetről, amellyel részben magyarázta sorsát, és rehabilitálta őt a közvélemény szemében. Tanulmányát beküldte a pozsonyi magyar kiadóhoz, ahol elutasították, mert „sértő a Madách-családra nézve, és ellenkezik a közfelfogással”. „Hallatlan rövidlátás. Hiszen éppen azért írtam meg, hogy megcáfoljam a ´közvéleményt´” – írja a szerző Dobos Lászlónak szóló levelében, válaszként Dobos durván elutasító levelére, kritikájára. (L. Kiss 1958)
A Madách család még élő tagjaival és Madách-kutatókkal találkozva, levéltári kutatásokra támaszkodva írta meg monográfiáját Fráter Erzsébetről. A valóság feltárásához jelentősen hozzájárult pszichiáteri végzettsége és gyakorlata, amely segítségével elemezte Madách feleségének betegségét. Levelein keresztül is kielemezhetővé tette a mániás-depressziós elmezavar kialakulását, majd elhatalmasodását. A könyv célja nem Fráter Erzsébet rosszul értelmezett „igazolása” vagy puszta szenzációhajszolás, hanem kései, de hiteles tanúk megszólaltatása annak érdekében, hogy a lehetőségig tisztázza irodalmunk egyik nagy hatású múzsájának élettragédiáját. – írja Schéda Mária az Irodalomtudományi Közleményekben 1968-ban. (Schéda 1968)
L. Kiss Ibolya érdeme azonban tagadhatatlan és felbecsülhetetlen értékű, hiszen ő volt az első, aki valóban komoly irodalomtörténeti és orvosi kutatásokat végzett, és volt még alkalma beszélni azokkal a leszármazottakkal, akik még emlékeztek Fráter Erzsébetre. Kutatásai eredményét egy regényes életrajzban is feldolgozta, amely 1942-ben Erzsi tekintetes asszony (L. Kiss 1942) címen jelent meg Budapesten, 1948-ban pedig szlovákul is Štefan Krčméry fordításában Básnikova žena címen. (Kiss-Lacková 1948.) Fukári Valéria történész szinte talányosnak nevezi azt, hogy miért is nem adták ki a művet újra magyarul, miután 1964-ben, Madách halálának századik évfordulója alkalmából a Hét című csehszlovákiai magyar folyóirat folytatásokban közölte, és az olvasók levelekben kérték a megjelentetését. L. Kiss Ibolya a könyv mottójául Madách Imre idézetet választott: „Könnyű ítélni a felületesnek, / De mily nehéz, ki a szívet kutatja.” A mű egyenetlensége talán abból ered, hogy L. Kiss Ibolya néhol megszépítette a történetet Erzsébet javára. Ezt azonban nem igazán róhatjuk fel neki annak fényében, hogy addig csupán negatív szerepben tüntették fel Madách feleségét.
A Madách Társaság 2004-ben újra kiadta az Erzsi tekintetes asszonyt, amely elektronikus formában ma is elérhető honlapjukon. (L. Kiss 2004)
Mohás Lívia több évtizeddel később szintén a pszichiáter szemével kutatta Fráter Erzsébet személyét különböző életszakaszaiban írt levelei fényében. (Mohás 1999. 33-52.)
A nő metamorfózisaiként mutatja be azokat az életszakaszokat, amelyeken Fráter Erzsébet haladt. Az utólagos diagnózis a szerző szerint aszténiás és élménysóvár pszichopata, ami többek között az önállóság és a felelősség fel nem vállalásában, a szereplési vágyban nyilvánul meg. A jelenben él, érzelem- és indulatvezérelt személy. Szinte semmilyen szerepének nem tud megfelelni, ellentmondásos, lényének energiatöbbletével nem tud bánni. Fráter Erzsébet metamorfózisait a következő módon mutatja be a pszichiáter: a dinamikus, lelkes, sodró, merész fiatal lány (1), a kétségbeesett vergődés a szülések és a megpróbáltatások kora időszakában (2), az elhamarkodott válás és önállósulás és kétségbeesett kiútkeresés (3), valamint a lepusztulás korszaka (4).
Az ellentmondásos személyiségű nő sorsának megértéséhez egy másik fogalmat is segítségül hív, mégpedig a paradoxonokat, amelyeket a következő pontokban foglal össze:
1) Varázsos nő, személyiségével hatni képes, maga felé tudja fordítani az embereket. Ugyanakkor szociális adaptációs zavarban szenved.
2) Kihívásokat kedvelő, aktív, merész, kompetitív alkat, a világ felé fordul energiáival, érdeklődésével. De ugyanakkor teljesen hiányozni látszanak nála a ráció és a logika, vagy az adott kör törvényeinek és törvényszerűségeinek észlelése.
3) Fráter Erzsébet négy gyermeket hozott a világra. De a femininitás középpontja nemcsak biologikum és ösztön, hanem ego dilemma és ego feladat. A biologikum és az ego ellentmondása szétzilálta az anyai szerepkört.
4) Bukásába belejátszhatott az érzelem- és indulatvezérelt beállítódása. Egy érzelmes, érdekes, különös gesztus kedvéért valószínűleg többször mellőzte a helyzet köznapian józan felmérését.
5) Végül valószínűsíthető az is, az anticipáló készség, a jövőtervezés rendkívül gyenge az ő esetében. Vagyis egy emberöltőn át nem, vagy csak nagyon kevéssé észlelte azt, hogy minden ember jelen viselkedése, a jelenben megvalósított tette kihat saját jövőjére, gyakran keményen meghatározza azt. (Mohás 1999. 33-51.)
A kutatások sokféleségét tanúsítják a grafológiai vizsgálatok, amelyeknek Fráter Erzsébet esetében azért van különös jelentősége, mert a kutatható dokumentumok jelentős része levelezés formájában maradt fenn, és elsősorban az ő leveleiből vontak le következtetéseket kapcsolatuk alakulásáról a kutatók, mivel a Madách Imre által neki írt levelek nem maradtak fenn.
Beiczer Éva grafológus Fráter Erzsébet leveleit három korszakra osztva vizsgálja. A három időszak véleménye szerint: a szerelmi és házastársi kapcsolat kialakulását, megerősödését, működését, majd szétbomlását, egy emberpár sorsának drámai alakulását mutatja be. (Beiczer 2001. 86-94.)
Az első időszakban a menyasszony írása még bizonytalan, a 17 éves Erzsike a grafológiai elemzés szerint gyenge, bátortalan lényként jelenik meg, annak ellenére, hogy a levelek tartalmilag határozottságot mutatnak. A Madách elhurcolását követő időszakban ennek a gyenge és bátortalan lénynek már semmi nyoma nincs az írásban, a szerző szerint a megváltozott írása a Madách Imrével eltöltött évek kedvező hatását, átformáló erejét, a folyamatos fejlődést mutatja be.
Egy rövid bekezdés erejéig Beiczer összehasonlítja Fráter Erzsébet és Majthényi Anna írását: „Majthényi Anna kevéssé ritmusos, kemény, feszült, rugalmasság nélküli, zárt írása fogyatékos feloldódásra, visszatartottságra, önérvényesítésre, hajthatatlanságra, dacosságra mutat. Fráter Erzsi ritmikus mozgású, szabadon haladó, rugalmas, hajlékony, lendületes írása viszont oldottságra, közvetlenségre, természetes biztonságra, mozgékonyságra, viselkedésbeli könnyedségre utal.” (Beiczer 2001. 88)
Egy 1853 márciusában írt levelet tart a legalkalmasabbnak Fráter Erzsébet személyiségképének megformálására, mert ebben érzékelhető a legjobban, hogy a Madách Imrével való házasság alatt igazi egyéniséggé alakult: „A kézírás egyedisége alapján valóban feltételezhető, hogy a benne szunnyadó vagy nyiladozó adottságok közül képes lett volna valamit tehetségesen, sikeresen kibontakoztatni. De erre kora, körülményei és környezete nem adott lehetőséget”. A grafológus végül arra a következtetésre jut, hogy az a negatív lelki folyamat, amelyet Fráter Erzsébet életében a megélhetési nehézségek, a bizalmatlan és labilis légkör és környezet indítottak el, visszafordítható lett volna, ha időben felismerik és kezelik.” (Beiczer 2001. 88.)
Győrffy Miklós a Madách házaspár kapcsolatának fordulópontjait vizsgálta meg, és arra a következtetésre jutott, hogy a kapcsolat zátonyra futása nem volt előre bekódolva, mint ahogy azt sokan szívesen bizonygatták akár a visszaemlékezések, akár a kutatási eredmények alapján. (Győrffy 2001. 11-19.)
Tanulmányában ezt öt pontba foglalva bizonyítja, öt olyan tényben, amely a Madách és Fráter-kutatások anyagaiból egyenesen kiderül, vagy következtetések alapján levonható. Azokat a fordulópontként érzékelhető eseményeket és körülményeit foglalja össze, amelyek hatással voltak a kapcsolat felbomlására vagy folytatására, és leszögezi, hogy más megoldás is adott lett volna, mint amit választottak, vagy amibe belesodródtak. S mint minden kapcsolatban, mindkét fél felelőssége egyformán fontos, akár a házasságban, akár az utána történt eseményeket vesszük tekintetbe.
Elsőként abból a tényből indul ki, hogy a házasság létrejöttét valószínűleg Majthényi Anna indította el egy levelével, amelyben a menyasszonyt megnyugtatta, és bátorságot öntött belé. Szerinte Erzsi provokálta ki az írást, Imre pedig meggyőzte anyját, hogy írjon Erzsinek. Második érvként azt hozza fel, hogy a fiatalok Csesztvén sem teljesen boldogan éltek, annak ellenére, hogy a kutatások és a korabeli vélemények mind a „csesztvei boldog időszakról” beszélnek, és a kapcsolat romlását az Alsósztregovára való visszaköltözéstől számítják, újra előtérbe helyezve az anyós negatív szerepét, valamint a két nő közötti feszültséget, amelyet eleve adottnak tekintettek még a házasság megkötése előtti időszakból. A csesztvei időszak viszont már szintén terhelt volt, mert a betegápolás egyre jobban beépült az életükbe, hiszen Imre gyakran gyengélkedett, nem vágyott társaságra, ellentétben Erzsébettel. Erzsébet egyre gyakrabban szervez vendégségeket, és a vendégekkel mindig ő marad fenn. Súlyosbodik az általános gazdasági helyzetük, és Erzsébet panaszkodik Imrénél az irodalmi alkotásra „pazarolt idő” miatt. Ezt bizonyítja az a tény is, amelyet Andor Csaba ír le: „amikor Madách Aladár értesült róla, hogy Gyulai Pál Madách összkiadásának elején Bérczy Károly emlékbeszédének megjelentetését tervezi, levelet intézett hozzá, s abban e sorok kihagyását kérte: »s ő haza Csesztvére sietett, repült, hogy ott a boldogságnak – már csak romjait találja.« Magyarázatként pedig ezt fűzte a kéréséhez: »az alá húzott sorokat kihagyni kérem, annál is inkább, mert azon kívül hogy a helyzetet nem is egészen correct illustrálják, még mint ilyenek is t. i. csupán a helyzet illustrálására valók egy kissé világosak, egyszerü életrajzi adatoknak pedig homályosak. Ha valaki talán Madach Imre életrajzát mint önálló művet feldolgozná egészen más tekintet alá esnék ezen dolog is és az illető tetszésétől fog függni minden adatot felhasználni.« A levél 1875. június 4-én íródott. Nem tudjuk, miért vette védelmébe édesanyját Madách Aladár éppen akkor, amikor a jelek szerint már végleg megtagadott minden anyagi támogatást tőle – írja Andor. – Erre csak egyetlen oka lehetett: pontosan tudta, hogy Csesztvén még semmi jóvátehetetlen dolog nem történt, hogy Bérczy emlékbeszédének ez a mégoly apró részlete nem felel meg a valóságnak. (Gyulai nem hagyta ki a kifogásolt sorokat.)” (Andor 1995. 14.)
A harmadik ok, amely miatt a házasság alapjai meggyengültek, Győrffy szerint a családi osztályegyezség volt, amelyet id. Madách Imréné és két fia a vagyon felosztásáról tett, mégpedig úgy, hogy Imre, az elsőszülött a kastélyt, Károly pedig a csesztvei „anyai ághoz” tartozó kisebb udvarházat vette birtokba. Csak ők hárman tudtak róla még sokáig, ami Erzsébetet meglepetésként érte, annál is inkább, hogy ő sohasem akart Sztregován élni, sőt ezt meg is ígértette Imrével a házasságkötésük előtt. (Győrffy 2000. 16.) A negyedik indok pedig az, ami még szintén a csesztvei lakásukban éri őket, hogy 1852-ben Imrét váratlanul elhurcolják családja köréből. Ez óriási sokként éri a feleséget, aki éppen a harmadik gyermekükkel terhes, és hirtelen mindenféle magyarázat, támogatás és anyagi segítség nélkül teljesen magára marad.
1854 telén kerül sor arra az emlékezetes losonci bálra, amely mérföldkövet jelent a házaspár életében. Talán egyikük sem tudta felmérni az összetűzés következményeit, de ez már csak az utolsó csepp lehetett a pohárban. Ez Győrffy szerint az ötödik oka annak, hogy a kapcsolatuk felbomlott.
Fráter Erzsébet és Madách Imre szobra, ifj. Szabó István szobrászművész alkotása.
Csesztve, Madách Imre-emlékház
A befejezetlen élet
Fráter Erzsébet alakjának vélt vagy való megjelenését az irodalmi művekben Árpás Károly gyűjtötte össze és rendszerezte. (Árpás 2001. 18-85.) Jelen tanulmányban ezzel a vonatkozással nem foglalkozom, de fontosnak tartom megemlíteni, mint annak példáját, hogy milyen kimeríthetetlen ihletforrás egy-egy valóságos személy, aki kapcsolatban állt egy híres irodalmi mű szerzőjével. Sőt, milyen kimeríthetetlen lehetőségnek tűnik ezeknek a virtuális képeknek, mintázatoknak, vagy csak egy-egy távoli összefüggésnek tűnő jelnek a felfedezése az egyes irodalmi művekben, miközben már semmilyen kapcsolódásban nincs sem a valóságos személlyel, sem az eredeti művel vagy annak szerzőjével. Árpás Károly bonyolult táblázatot állított össze mindenekről részletes kutatásai alapján. A Madách- és Fráter-kutatásokkal párhuzamosan azonban létrejöttek olyan irodalmi és színpadi művek is az idők folyamán (sőt folyamatosan jönnek létre), amelyek megpróbálják árnyalni a Madách családról kialakított képet.
Számba véve az eddigi kutatásokat, a Madách-házaspár sorsa ihlette irodalmi és színpadi műveket, képzőművészeti alkotásokat, valamint a két főszereplő alakját őrző rendezvényeket (konferenciák, Madách-napok, Fráter Erzsébet-emléknapok) és a róluk elnevezett intézményeket, épületeket egyértelműen látható, hogy történetük tovább él és még nagyon sokáig foglalkoztatni fogja mind a kutatókat és művészeket, mind a nagyközönséget. Hisz bármilyen szempontból is tekintünk rájuk, saját emberi sorsunkra emlékeztetnek, és arra is, hogy bármilyen eredményt vagy következtetést szűrünk le belőle, a valóságot csak ők ismerték.
Irodalom
ANDOR Csaba (válogatta és szerkesztette): Bevezetés. In: Fráter Erzsébet emlékezete II. Madách Könyvtár – Új Folyam 22. Madách Társaság – Csécsei önkormányzat: Csécse-Budapest, 2000. 9.
ANDOR Csaba (válogatta és szerkesztette): Fráter Erzsébet emlékezete I., Fráter Erzsébet Középiskolai Leánykollégium – Madách Irodalmi Társaság: Balassagyarmat – Budapest, 1996.
ANDOR Csaba (válogatta és szerkesztette): Fráter Erzsébet emlékezete I., Fráter Erzsébet Középiskolai Leánykollégium – Madách Irodalmi Társaság: Balassagyarmat – Budapest, 1995.
ÁRPÁS Károly: Fráter Erzsébet a Madách Imre ihlette szépirodalmi alkotásokban Adalékok a virtuális világ nő-képéhez I., II. Fráter Erzsébet Szimpózium (szerk. Andor Csaba), A Csécsei Önkormányzat és a Madách Irodalmi Társaság közös kiadása, Csécse–Budapest: 2001. 18-85.
BEICZER Éva: Fráter Erzsébet személyisége kézírásának tükrében, in.: II. Fráter Erzsébet Szimpózium (szerk. Andor Csaba), A Csécsei Önkormányzat és a Madách Irodalmi Társaság közös kiadása, Csécse–Budapest: 2001, 86-94.
FÁBRI Anna: „A szép tiltott táj felé.“ A magyar írónők története két századforduló között 1795-1905. Kortárs, Budapest: 1996. 156
GYŐRFFY Miklós: Talán emígy. In.: I. Fráter Erzsébet Szimpózium (szerk. Andor Csaba), Madách Könyvtár — Új folyam 15., A Csécsei Önkormányzat és a Madách Irodalmi Társaság közös kiadása Csécse–Budapest 2001, 11-16.
http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/magyar/madach/a_norol/a_norol.mek
https://mek.oszk.hu/00900/00914/html/madach8.htm
KISS–LACKOVÁ, Ibolya: Básnikova žena. Ford. Krčméry, Štefan, Bohumil Buocik, Bratislava, 1848.
L. KISS Ibolya Fábry Zoltánnak szóló levelében mellékeli Dobos Lászlónak írt levele másolatát. 1958. 10. 16. Bibliotheca hungarica, Somorja, TR KNA-20
L. KISS Ibolya: Az asszony tragédiája. Tatran Könyvkiadó, Bratislava, 1960.
L. KISS Ibolya: Erzsi tekintetes asszony, Bárd Ferenc és fia, Budapest, 1942.
L. KISS Ibolya: Erzsi tekintetes asszony. Madách Irodalmi Társaság. Budapest, 2004. http://madach.hu/old/eletrajzok/LKiss%20I.%20Erzsi%20tekintetes%20asszony.pdf
MADÁCH Imre: A nőről, különösen esztétikai szempontból. Székfoglaló értekezés az Akadémián. In. Madách Imre: Válogatott művek. Sajtó alá írta és rendezte: Sőtér István; sorozatszerkesztő: Szabolcsi Miklós, ; Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1958.
MADÁCH Imre: Az ember tragédiája, Szépirodalmi Kiadó, Budapest. 1968. 85.
MADÁCH Imre: Vadrózsák. In: Fráter Erzsébet emlékezete I., Fráter Erzsébet Középiskolai Leánykollégium – Madách Irodalmi Társaság: Balassagyarmat – Budapest, 1995. 51.
MIKSZÁTH Kálmán: Veres Pálné. In. Vasárnapi Újság 1895. 249-251.
MOHÁS Lívia: Fráter Erzsébet pszichológiai arcképe, In.: I. Fráter Erzsébet szimpózium (szerk. Andor Csaba), Csécsei Önkormányzat—Madách Irodalmi Társaság Csécse—Budapest 1999, 33-51.
PALÁGYI Menyhért: Madách Imre neje. In: Fráter Erzsébet emlékezete II. Madách Könyvtár – Új Folyam 22. (vál., szerk. Andor Csaba), Madách Társaság – Csécsei önkormányzat: Csécse-Budapest, 2000, 16.
PETŐFI Sándor: Úti levelek Kerényi Frigyeshez, 1847, XVI. Koltó, október 14. 1847. https://mek.oszk.hu/06100/06125/html/petofiu0002.html
PETŐFINÉ: Testvéri szózat Magyarország hölgyeihez. Közlöny 1849. április 8. Debrecen., Ország-Világ, 1891. 13. sz.
SCHÉDA Mária: L. Kiss Ibolya: Az asszony tragédiája. Bratislava, 1966. Tatran. In: Irodalomtörténeti Közlemények, 1968. 6. sz. 722. o.
