Az előző hetén közölt Az irodalom élni segíthet című cikkünk első részében betekintést nyerhettünk az irodalomterápia alapjaiba, hogy mit jelent a személyközpontú irodalomterápia, illetve hogy mi a jó szöveg. Íme, a folytatás.
Kinek szól?
Az irodalomterápia szinte minden korosztálynak szólhat. Minden kisgyerek életében van olyan szöveg, amelyhez akár a szülőtől hallva, felolvasva, akár később saját olvasásban többször visszatér. Mert ezek a szövegek segítenek neki feldolgozni az aktuális problémáit, azokat a dolgokat, amelyek éppen foglalkoztatják. Kamaszoknak segíthet a pályaválasztásban, helyük megkeresésében a világban, a fiatal felnőtteknek, középkorúaknak, időseknek abban, hogy az önismereten keresztül próbálják meg felismerni, megérteni, feldolgozni a konkrét problémát, legyen az személyes, lelki, párkapcsolati, szülő-gyerek, tanár-diák, generációs probléma. Az irodalomterápiás foglalkozások bizonyos téma köré is épülnek vagy bizonyos célt követnek. Szólhatnak egy korosztály aktuális problémáinak (fiatalok kapunyitási pánikja, a változó kori problémák megoldásának segítése). Céljuk lehet bizonyos konkrét élethelyzetek, problémák megoldásának segítése (gyermekvállaló nők problémái, életközépi válság), lehet általánosabb önismereti témája is egy-egy csoportnak.
Hogyan épül fel egy foglalkozás?
Bevezető: lelki megérkezés… Szöveg felolvasása. Személyes kapcsolódás: mi az első, ami eszedbe jut? Foglald össze egy mondatban! Egy szóval le tudnád írni, mit érzel a szöveggel kapcsolatban? A csoportvezető eszközöket kínál ahhoz, hogy segítse az önismereti munkát.
Szövegkiegészítés, befejezés, kreatív írás gyakorlat… Egymás megnyilatkozásaira is reagálnak a csoporttagok. Közös szövegfeldolgozás. Közös önismereti munka.
Nincs jó vagy rossz válasz, senki sem értékeli a másik válaszát vagy érzéseit!
Bármilyen irodalmi mű alkalmas irodalomterápiás feldolgozásra? Ha az irodalmi mű megfelelő fogadtatásra talál a csoport tagjainál, alkalmasnak bizonyul a felhasználásra. A csoportvezető feladata előre átgondolni és megtervezni, hogy a csoport igényeinek, céljainak megfelelő szövegcsoportot készítsen elő, amelyekkel majd dolgozni tud. Szépirodalmi, publicisztikai és egyéb műfajú szövegek, a résztvevők saját írásaikat, naplójegyzeteiket, esszéiket is felolvashatják az egyes foglalkozásokon.
Az empátia, az érzelmi intelligencia, a tolerancia, a nyitottság, a kommunikációs készségek, ezzel együtt pedig az önismeret és az önbizalom is fejlődik, ami komolyan hozzájárulhat az életminőség javulásához.
A terápiás folyamatban az egyén a legfontosabb a számunkra, akinek a fejlődéséért, önismereti munkájának támogatásáért a szövegekkel mint eszközökkel dolgozunk. Tudjuk azt is, hogy ez az eszköz önmagában nem tesz csodát, nem elég hátradőlnünk azzal, hogy vitathatatlanul értékes szépirodalmi művet vittünk be a foglalkozásra, amely majd megteszi a szükséges terápiás hatást, hiszen tapasztalataink szerint egyáltalán nem garantált, hogy az esztétikai értékből mindjárt terápiás érték is származik (Tóth, 2014).
Őszinte megosztás és visszajelzés
A terápiás hatás sosem egy, hanem igen sok tényező összességének tulajdonítható, amelyek nagy része interperszonális jellegű. Ahhoz, hogy a terápián részt vevőt sikerüljön elindítanunk a tartós fejlődés útján, kell valami, ami magából az emberből és a csoportból származik: a csoportban lezajlott kapcsolati, interperszonális folyamatok, a bevonódás és az őszinte érzelemkifejezés, feltárulkozás azzal nyer értelmet, hogy nem magunkban tartjuk vagy a csupasz falaknak címezzük őket, hanem a társaktól személyes értékű visszajelzéseket lehet kapni rá. (Yalom, 1995,74-75).
Yalom szerint az első ülés kivétel nélkül sikeres szokott lenni, mert a kliensek és (főként a kezdő) terapeuta általában félelemmel néz elébe, és mindig megkönnyebbülnek, amikor véget ér. A páciensek látszólag kezelésért fordulnak a csoporthoz, a szociális erők arra kényszerítik őket, hogy helyeslést, elfogadást, tiszteletet vagy dominanciát keressenek – írja Yalom. A harmadik szakasz szerinte a fejlődés és kohézió szakasza. Annak van a legnagyobb jelentősége a csoportkohézió kialakulásában, hogy az egyén megosztja a belső világát másokkal, akik elfogadják őt. Ez pedig kikezdi az egyénnek azt a meggyőződését, hogy ő ellenszenves, elfogadhatatlan, nem szerethető. Ha vannak mély megosztások, az fonja szorosabbra a csoporton belüli kötelékeket is, és fordítva, ha erősödik a csoportkohézió, megbátorodnak a mélyebb megosztások.
Saját élmény
Az irodalomterápiás képzés egyik legfontosabb része a gyakorlati tapasztalat, a saját élmény. Csak akkor tudjuk átérezni és megérteni a csoportfolyamatokat és a terápia működését, ha magunk is átéljük azt. Ezért a képzés magas óraszámban tartalmaz csoportfoglalkozást.
A biblioterapeuta-képzések kínálatából, amely Magyarországon egyre bővül, a Pécsi Egyetem Biblioterápiás szakirányú képzését választottam, mivel a szak oktatói kiváló és széles látókörű szakemberek. A kétéves képzés elméleti és gyakorlati téren is felkészített erre a felelősségteljes munkára. A képzés során tapasztalhattam meg azt a különleges érzést, hogy mit jelent a feltétel nélküli elfogadás. A személyközpontú irodalomterápia egyik alapszabálya ugyanis az, hogy nem értékeljük a résztvevők megnyilvánulásait, hanem mindenkit elfogadunk olyannak, amilyen. Ez segít hozzá ahhoz, hogy fokozatosan mindenki képes lesz őszintén megosztani a többiekkel az érzéseit és biztos lehet benne, hogy senki sem él vissza a bizalmával. Így juthat valóban közelebb saját magához és kapcsolatai jobb megértéséhez is.
A diploma megszerzése után több csoportot is vezettem, az alapiskola felső tagozatos diákjaival, gimnazistákkal, egyetemistákkal, felnőttekkel, női élethelyzeteket feldolgozó és nyugdíjas klub tagjait összehozó csoporttal is dolgoztam. A foglalkozások megerősítettek abban, hogy milyen nagy szükség van az önismereti munkára és újra és újra meggyőződöm a módszer különlegességéről és a szövegek erejéről, amelyek megnyitják az emberi lelket.
Miből áll egy foglalkozás?
A foglalkozás alapszerkezete általában mindig ugyanaz, van egy bevezető és egy záró kör. A feldolgozandó szöveg elolvasásán és megbeszélésén kívül főként kreatív írás feladatokat alkalmazunk, szövegkiegészítést, szövegalkotást. A bevezető és a záró kör is lehet különféle feladat is, például Írd le a neved visszafelé! Vagy válassz egy kártyát az asztalon elhelyezettek közül és beszélj róla, miért ezt választottad! Sok hasonló feladat van, amelyet a csoport és a szöveg aktuális hangulatának, helyzetének megfelelően használhatunk fel.
A foglalkozás egyik szabálya az, hogy nem értékeljük egymás véleményét. A témák nagyon sokfélék, éppen a korosztályok sokfélesége miatt. A hetedikesek és nyolcadikosok témái a kamaszkor viszontagságai, a felnőttek – szülők és tanárok – felőli meg nem értés, a túl sok elvárás, a baráti, osztálytársi, sőt a szerelmi kapcsolatok is szóba kerülnek. A gimnazistáknál az egyik legnagyobb gond a pályaválasztás kérdése. Szinte kapunyitási pánikként élik meg, ugyanis nehéz számukra dönteni egy iskola, egy út mellett, mert mi van, ha egy másik lenne jobb. Nagy nyomásként nehezedik rájuk a szülői és tanári elvárás is. A felnőtt csoportoknál – mivel főként női csoportjaim voltak – a női életlehetőségeken volt a hangsúly: a nő mint barátnő, testvér, anya, anya-lány kapcsolat, szülő-gyermek kapcsolat, a női szerepek – elvárások és kívánalmak. A senior csoportban szintén előkerül, mint minden korosztálynál, a szülő-gyermek kapcsolat mindkét oldaláról, az élet nagy kérdései, az élet és a halál, a társ fontossága.
A kamaszokhoz Ágai Ágnes: Kamaszságok című versét, Ingrid Sjöstrand verseit vittem, a Csillagok csókja című mesét a gimiseknél és az egyetemistáknál, Tóth Krisztina, Turi Tímea, Szlukovényi Katalin, Áfra János verseit, Lázár Ervin, Dragomán György, Weöres Sándor, Sylvia Plath, Finy Petra, Kosztolányi Dezső műveit a felnőtteknél olvastuk el, de volt néhány olyan mű, amely szinte minden korcsoportnál működik, például Sylvia Plath Üvegbura című regényéből a Fügefa-hasonlat, amely egy nagyon rövid részlet, de nagyon jó felvezetést ad ahhoz a témához, hogy mik a vágyaink és hogyan vagyunk velük. Kell-e és tudunk-e választani a lehetőségek közül, mik azok a vélt vagy valós elvárások, amelyek a választásainkat befolyásolják.
A többalkalmas foglalkozások főként a zárt csoportban működnek jól, tehát amikor az első alkalom után bezárul a csoport, és új résztvevő utána már nem jöhet. A foglalkozások így egymásra épülve sokkal mélyebb megosztásokra adnak alkalmat, hiszen kialakul a csoportkohézió, a bizalom, és így jobban tudnak egymáshoz is kapcsolódni a résztvevők. Az egyes résztvevő önismereti munkáját tehát a többiek is segítik a saját megosztásaikkal, így kölcsönösen erősítik egymást. Az irodalomterapeuta feladata itt az, hogy mindig tudja, melyik az a következő szöveg vagy szövegek, amelyekkel segítheti a csoport önismereti munkáját, és értő figyelemmel, feltétlen elfogadással forduljon a csoporttagok felé, így ők is ugyanígy tehetnek.
A következő rövid idézet pedig akár egy irodalomterápiás foglalkozás kezdő szövege is lehetne, amelyből kiindulva, mindenki a saját életútjára vonatkoztatva, megoszthatja a többiekkel a gondolatait.
„Az ember azonban nem csupán önmaga, hanem egy olyan egyszeri, egészen különös, minden esetben fontos és figyelemre méltó pont, melyben a világ jelenségei keresztezik egymást – csak egyetlenegyszer és soha többé úgy, ahogy épp akkor. Ezért fontos, örök és isteni minden ember története, ezért csodálatos és minden pillanathoz méltó minden ember, ameddig csak él.” (Hermann Hesse).
Felhasznált irodalom:
Árkovits Amaryl (szerk.): Mindennapi kríziseink. A lélektani krízis és a krízisintervenció kézikönyve. Bp.: Oriold és Tsai, 2012.
Barcy Magdolna: Csoportmódszerek alkalmazása a segítésben és a fejlesztésben. Budapest: Akadémiai, K., 2013.
Béres Judit: „Azért olvasok, hogy éljek”. Az olvasásnépszerűsítéstől az irodalomterápiáig. Pécs: Kronosz Kiadó, 2017.
Béres Judit: A tranzaktív irodalomelmélet biblioterápiás alkalmazhatóságáról. Az MTA ITI rec.iti online folyóirata, 2013. pp.1-9. http://reciti.hu/wpcontent/uploads/BeresJudit.pdf (2017.03.24.)
Béres Judit – Csorba-Simon Eszter: Biblioterápia nőknek. In: Könyvtári Figyelő 2015/2. 178-195
Bettelheim, Bruno: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek, ford. Kúnos László, Gondolat, Budapest, 1985.
Egervári Lilla: A csodálatos radírgumi. https://art-terapia.hu/terapiak-2/a-szocioterapiarol/90-szocioterapia, 2017. 11. 17.
Franz, von, Marie-Louise: Női meselakok, ford. Bodrog Miklós, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1992.
Gilbert Edit: Az együttérzés irodalma és vonzatai. Bp.: Pont, 2014.
Haász Erzsébet: Irodalomterápia I., Szöveggyűjtemény. Budapest: Gondolat, 1995.
Jeney Éva: Nyitott könyv. Irodalom, terápia, elmélet. Balassi Kiadó, Budapest, 2012.
Kast, Verena: Férfi és nő a mesében. Lélektani értelmezések. Ford. Oláh Zsuzsanna, Euroadvice, 2002.
Kolbenschlag, Madonna: Búcsúcsók Csipkerózsikának (szerk. Nagy Bea, Séllei Nóra), ford. Görömbei Réka, Kandra Zsuzsa, Pázmándi Krisztina, Puszta Zsófia, Séllei Nóra, Szabó Tamara, Csokonai Kiadó, Debrecen, 1999.
Petres Csizmadia Gabriella: Személyes (az) irodalom. Pozsony: Kalligram, 2014.
Rogers, Carl R.: Találkozások. A személyközpontú csoport. Bp.: Edge 2000, 2008.
Rudas János: Csoportdinamika. Budapest: Oriold és társai Kft. 2016.
Rudas János: Delfi örökösei. Önismereti csoportok: elmélet, módszer, gyakorlat. Bp.: Gondolat, 1990.
Rudas János: Javne örökösei. Fejlesztő tréningcsoportok – elvek, módszerek, gyakorlatcsomagok. Bp.: Oriold, 2011.
Tóth Anita, G.: Az irodalomterápiás csoporthelyzet mint színtér. Studia Litteraria, 2014
Todorov, Tzvetan: La littérature en péril. Paris. Flammarion, 2007. 72. Idézi: Jeney Éva: Biblioterápia, irodalomterápia. In: Helikon. Irodalomtudományi szemle, Budapest, 2016, 152.
Winterson, Jeanette: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális, Park Kiadó, 2013.
Wolf Naomi: A szépség kultusza, Csokonai Kiadó, 1999.
Yalom, Irvin: A csoportterápia elmélete és gyakorlata, Budapest: Park, 2020. 467
Yalom, D. Irvin – Leszcz, Molyn: A csoportpszichoterápia elmélete és gyakorlata. Bp.: Park, 2020.
Yalom, D. Irvin: Egzisztenciális pszichoterápia. Bp.: Park Kiadó, 2019.
