Tegnap megérkeztem Franciaországba, egy kastélynak látszó házba, ami környezetéhez viszonyítva lehetne palota is, de elégedjünk meg a kúriával, és majd a kialakítása folyamán úgyis alakul.
Nincs internet. Az emberek az utcán beszélgetnek, vagy a helyi étterem valamelyikében, én pedig a teraszon újságot olvasok. Látom a betűket természetes fénynél, és üdítő frissesség szele csap meg.
A francia nőről fogok írni, mert most egy évig francia nő leszek, aki nem szívbajos, határozott, határozottabb, mint a férfi, és természetesen vállalja minden hibáját. A hibái a tökéletlensége, az erénye pedig az előnye.
Valahonnan egy magasabb lépcsőfokról szemléli a világot, hisz megteheti, mert minden érte van. Ő a megtestesült Éva. Ha baj van, könnyen lerendezi. Érzelmi zsarolással nála nem mész semmire, hacsak nincs vele szándéka. A „szabadság, testvériség, egyenlőség”-et úgy állította saját maga oldalára, hogy ő lett a béke olajág vivője, a harcos Jean d’Arc, a gyerekét bárhol szoptató Anya, a stílus, az elegancia és a mértékletesség szimbóluma.
Egy francia nő nem zabál, csak csipeget.
Egy francia nő nem vedel, csak kortyolgat.
Egy francia nő nem rohan, csak halad.
Egy francia nő nem néz, hanem őt nézik.
Egy francia nő lehet lusta, szétszórt, rendetlen, kócos, slampos, mert ő így elfoglalt, koncentrált, rendezett, jól fésült, divatos.
Egy francia nő maga a sanzon a megélt tragédiájával és a nem mindig hepienddel végződő történeteivel.
A francia nő határozott, még ha abban a pillanatban át se gondolta, mit tegyen, de úgy tesz, mintha már ezerszer lefuttatta volna elméjében a válaszreakciót. Majd lesz ideje átgondolni.
A francia nők szabadalmaztatták a melltartót, és ők azok, akik bármikor le is vetik, ha a szabadságukról van szó.
Hogy hogyan jön össze az internet és a melltartó? Mind a kettő szorít, és az utóbbiról kiderült, hogy nem segít sem megelőzni, sem meggátolni a mellek megereszkedését, így csak bízni tudok abban, hogy az internet is csak dísznek van a rendszerben.
A francia nő pedig úgy illeszkedik mindehhez, hogy miau…
