Hírességnek lenni nem egyszerű feladat, de egy híresség párjának lenni, függetlenül attól, hogy maga is ismert személy vagy sem, egy egészen más dolog. Ez egy olyan pozíció, amely megköveteli az A-listás hírességhez hasonló lelkierőt, védelmet és érzelmi acélosságot, de biztonsági háló nélkül. Számtalanszor láttuk már, hogy a média és a rajongók a farkasok elé vetik azokat a nőket, akik romantikus kapcsolatba kerülnek szeretett férfihírességeikkel. Vannak, akik még mindig dühösek Yoko Onóra, amiért „felbomlasztotta a Beatles-t”, pedig a banda tökéletesen képes volt arra, hogy maguktól szétváljanak.
Az utóbbi időben számos figyelemre méltó példa volt arra, hogy híres, gyakran „internet boyfriend” (férfi színész, énekes stb., akiért sokan megőrülnek online) státuszú hírességek találtak szerelemre, vagy új barátnővel léptek a nyilvánosság elé. Míg a legtöbben ugyanúgy folytatják életüket ilyen hírek hallatán, néhányan egészen más irányba indulnak el. A 42 éves Chris Evanst például ragadozónak nevezték, amiért feleségül vette 26 éves párját, és korábban nyílt leveleket kapott az úgynevezett rajongóitól, amelyekben felháborodásukat fejezték ki magánélete miatt. Sok más példa is van persze. Vannak, akiket rasszistának kiáltanak ki, próbálják őt hibáztatni olyan dolgokért, amiket nem tett, vagy meg vannak győződve, hogy kedvencük és barátnője kapcsolata csupán PR (holott a pár egyik tagjának sincs erre szüksége). Erre példa lehet, mikor nemrég az egyik Timothée Chalamet-rajongói fiók arról szónokolt, hogy a színészt egyértelműen belekényszerítették egy PR-románcba Kylie Jennerrel.
Néha a férfiak is szembesülnek ezzel a haraggal (pl. Zach Braff, amikor Florence Pugh-val járt), de ez nagyrészt nőgyűlölő jelenség. Ennek a szüntelen dühnek a legalapvetőbb magyarázata a puszta féltékenység. Persze sokan szeretnének az Igazinak lenni annál az embernél, akiért rajonganak. Még azok is nehezen kapcsolják ki a fantáziálás késztetését erről, akiket nem hat át a téveszme. Nem véletlen, hogy a publicisták a múltban és a jelenben is előszeretettel gyártanak olyan imidzseket hírességeknek, amelyek egyfajta romantikus elérhetőséget sugallanak (ez különösen elterjedt a K-pop világában).
Ha képbe kerül egy nő, az elrontja az illúziót. Kell lenni benne valaminek, ami vonzza ezt a „tökéletes” férfit. Hogyan versenyezhetne és képzelhetné bele magát egy rajongó az ő helyébe? Amikor a bálványukat olyan fenségessé, érinthetetlenné teszik a fejükben, az egyetlen személy, aki ideális romantikus partnerként megfelelhet, az saját maguk, mert csak ő ismeri az általa kialakított képet kedvencéről. A rajongás táplálhatja a rajongók elképzeléseit, de végül magányos hitté válik. Nehéz újra összerakni a tükröt, ha egyszer már összetört, még akkor is, ha az adott híresség kapcsolata nem tart sokáig. Egyetlen nő sem elég jó Chris Evans számára a rajongói egy bizonyos része szerint. Egy volt barátnőjét, Jenny Slate-et is iszonyúan zaklatták az interneten ezért. Azok, akik azt hiszik, hogy Timoothée Chalamet intellektuálisan felülmúlja a multimilliomos, kétgyermekes Kylie-t, nem gondolják, hogy bármelyik nő eljuthat erre a mitikus szintre.
Sokan ezek közül az emberek közül a gyűlöletüket az aggodalom megnyilvánulásaiba csomagolják. Ők csak azt akarják, ami a legjobb a kedvenceiknek, és ez véletlenül éppen az, hogy biztosítsák, hogy örökre szinglik maradjanak. Az ismeretlenek nem jók. A karrierjüket kezdő híres nők sem. Az idősebb vagy fiatalabb nőkre ne is gondolj. Pláne azok nem, akik híresebbek vagy ugyanolyan híresek. Ne legyen gyönyörű, de ne legyen egyszerű se. Valóban annyira elkötelezett ez a nőgyűlölet, valaki személyiségének fájdalmas felszámolása, hogy inkább szenvedjen, minthogy boldog legyen?
Az irónia az, hogy ha valamelyik megszállott rajongó nyerne a lottón, és randizhatna kedvencével, akkor minden rajongótársa újrakezdené velük a körforgást: a férfi nyilvánvalóan nem boldog vele, ez biztos csak egy PR-fogás stb.
Forrás: ITT
